Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
azzal bízta meg Csohány Miklós 53. zászlóaljbeli századost, hogy azonnal induljon toborozni „Szabolcs, Borsod és Heves megyékbe". Tudomásunk van arról, hogy Abaújban is folyt toborzás, Farkas százados pedig a 17. huszárezred részére toborzott Ung vármegyében. Mindez azzal járt, hogy az 53. zászlóaljban jelentékeny számban szolgáltak nem magyar anyanyelvűek is. Jelentéktelen számban ugyan, de a Bocskai zászlóaljakba bekerülhettek alakulataiktól valamilyen ok miatt elmaradt honvédek is. Megemlíthetjük, hogy hosszabb huzavona után a hajdúkerületi honvéd alakulatokba beléphettek a katonai szolgálatot önként vállaló, s nem túl súlyos esetekért elítélt kerületi rabok is. Sajnos teljes adatsorok nem állanak rendelkezésünkre arról, hogy a Bocskai nevét viselő katonai alakulatokban milyen irányban voltak hajdúvárosiak és arról sem, hogy milyen részt képviseltek ebben az önkéntesek, a toborzottak és a sorozás útján bekerültek. Egy részadatot azonban mégis közölhetünk, amelyet a hat hajdúvárosra vonatkoztatva jellemzőnek kell tartanunk. A hat hajdúvárosból 1848. december 16-tól 1849. május 6-ig kiállított újoncok Város önkéntes Toborzott Sorozott összes Böszörmény 184 4 53 241 Nánás 90 70 13 173 Szoboszló 149 29 108 281 Hadház 32 28 16 76 Dolog 81 11 49 141 Vámospércs 17 — 22 39 Összes 553 142 256 951 Nem kevésbé érdektelen megvizsgálnunk a három katonai alakulat felszerelésének az ügyét, mert e téren Sillye Gáborra igen nagy feladatok hárultak. Az ügy anyagi kihatását — mint láthattuk — az állam vállalta magára, s a kormánybiztos már 1848 szeptemberében erre a célra 150 000 forintot kért, amelyet legalább ilyen nagyságrendben meg is kapott. Később, a császári hadbíróság 200 000 forint felhasználásával vádolta. A pénzt természetesen nem egyszerre folyósították, hanem részletekben, a szükségleteknek megfelelően, s rendszerint csak akkor, ha a felvett összegről már elszámolt. Sillye Gábor az állami pénzeket, rendszerint a debreceni sóháztól vette fel. A felszerelési tárgyak egy részét és a fegyvereket a szervezés alatt levő alakulatok részére az állami raktárakból utalták ki, s állandóan szorgalmazták a szétszéledt nemzetőrség fegyvereinek és egyéb felszerelési tárgyainak az összeszedését, amelyet a reguláris alakulatok felfegyverzésénél hasznosítottak. Sillye Gábor a felszerelési tárgyak döntő hányadát Pesten készíttette vagy szerette volna készíttetni. Rögtön azután, hogy Mészárostól kormánybiztosi kinevezését kézhez vette, szeptember 21-től kezdve folyamatosan adott megrendeléseket pesti kisiparosoknak; posztókereskedőnek, szíjgyártónak, szabónak, csákó- és sapkakészítőnek, zablakészítőnek, vászonkereskedőnek. Pesten raktár és műhely céljára házat is béreltek. November folyamán újabb, jelentős megrendelésekkel látta el a pesti mestereket, többek között gyalogsági tölténytáskákat is készíttetett. Nehézséget okozott azonban, hogy a háborús konjunkúra Pesen alaposan felverte az árakat, s ezért a hadihelyzet alakulásától függetlenül felvetődött az a gondolat, hogy a munkák egy részét — például a csizmakészítést — Debrecen34