Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

ben célszerűbb volna megrendelni. A kettős főváros feladása után pedig ez a lehetőség egyben kényszerű szükség is lett, illetve annyiban módosult, hogy megrendelésekhez jutottak a hajdúvárosi kézművesek is. A Bocskai-huszárezred lovainak döntő hányadát Sillye Gábor kezdettől fogva a Hajdúságban illetve Szabolcs megye bizonyos területein vásárolta. 1848. december 14-e után a felszerelés ügyét Kossuth Sillye Gábor nagyarányú egyéb leterheltségére tekintettel az ezred parancsnokának, Almássy Ernő grófnak a gondjára bízta, a pénzkezelés és a toborzás azonban változatlanul Sillye Gábor feladata maradt. A huszárezred előzménye egyébként az a Bocskai-lovascsapat volt, amelynek szervezése már októberben jelentősen előrehaladt, október 26-án két osztályban már 379 fő teljesített szolgálatot. Amint láthattuk, október 12-én már nyomatékosan szorgalmazták a Bocskai-csapat reguláris alakulattá történő szervezését, majd október 18-án az Országos Honvédelmi Bizottmány hivatalosan is elrendelte a lovascsapat huszárezreddé történő alakítását. Az utasítást Sillye Gábor november ötödikén vette kézhez. Az ezred szervezésének központja kezdetben Hajdúböszörmény volt. Decemberben azonban a meglevő osztályokat elvezényelték Ceglédre, majd pedig az északi frontra, Schlick ellen irányították, s végül a Nagykunságban állomásoztatták. A Nagykunság kormánybiztosa azonban — Varga Imre — ellátási nehézségekre hivatkozva kérte az ezred elhelyezését, s Kossuth utasítására 1849. január 10-én Hajdúböszörménybe indultak. Pély Gábor hajdúkerületi főkapitány azonban arra hivatkozva, hogy idehaza nehéz közöttük a rendet és fegyelmet tartani, kérte, hogy az ezredet vezényeljék el Böszörményből. Valószínű, hogy e kérelemben a katonatartási nehézségek is közrejátszottak. Sillye Gábor ez ellen ugyan tiltakozott, mondván, hogy ily módon a felszerelés ügye válik nehézkessé, Kossuth azonban érvelésének nem adott helyt. Az ezred egyébként rövidesen rendes harctéri szolgálatba lépett, s a kérdés ily módon véglegesen megoldódott. Mint említettük, első harctéri szereplésük 1848 decemberében, a Schlick elleni hadműveletek során következett be, rendszeres szerepléshez azonban a tavaszi hadjárat során jutottak. Különösen emlékezetes hőstettet hajtottak végre a váci ütközetben, amelyben hősi halált halt Harsányi Bálint százados is. Adatunkból kiderül, hogy ekkor Damjanich parancsnoksága alatt a III. hadtestben küzdöttek. A Bocskai-csapat gyalogságának szervezését Sillye Gábor szintén 1848 szeptemberében kezdte meg. Az elképzelések azonban itt is hamarosan módosultak, s a szabadcsapat nemsokára átalakult rendes honvédségi zászlóaljjá, sőt nem is eggyé, hanem kettővé. Kossuth Lajos a többé-kevésbé már megalakult 52. zászlóalj parancsnokává december 14-én Perezel Sándor őrnagyot nevezte ki, s a hadihelyzet alakulása folytán a Schlick elleni hadművelethez vezényelték őket. Kossuth a Bocskai-zászlóaljjal szembeni elvárását Sillye Gáborhoz írt levelében a következőképpen fejtette ki: „Mondja meg ön nevemben . .. hogy az annyi emlékezetben gazdag vitéz hajdúktól megvárja, mikint bátor szív által lelkesített vitéz karjaival minden előtt oda áll, hol a veszélyt legelőbb kell elhárítani". Kossuth a Schlick elleni esetleges győzelem után a zászlóaljat az erdélyi frontra szándékozott átvezényelni, ez azonban nem következett be. Az északi frontra a zászlóaljjal egyébként elment Sillye Gábor is. Amíg az 52. zászlóalj kiállítása viszonylag zökkenőmentes volt, az 53. annál több nehézséget okozott. Ez utóbbinál mind fokozottabb mértékben voltak kénytelenek külső helyekről toborozni, illetve az újoncozásnál igénybe venni a hadügyminisztérium segítségét. így aztán a zászlóalj soraiba szép számmal kerültek 35