Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)
Tartalom
Tudatosan és következetesen használta a nyelvújítás szavait, mint például a zongora szót, zárójelben megjegyezvén, hogy ezen a Piano-Fortét értette, vagy a principális helyett illetve mellette következetesen használta a parancsnok kifejezést. A pozsonyi ügyvéd Sillye Gábor 1843-ban érkezett Pozsonyba Beöthy Ödön bihari követ oldalán, valószínűnek tűnik, hogy nem hivatalos minőségben. Személye ugyanis az 1843 tavaszán Bihar megye által kijelölt országgyűlési írnokok (12 fő) közt nem szerepel, s bár az írnokok közt állandó mozgás volt, Sillye jelölését nem valószínűsíti a megyének az a határozata, amely szerint a választandók megyebeliek legyenek. 2 8 Egy azonban biztos: pozsonyi tartózkodásának elsődleges célja az ügyvédi oklevél megszerzése volt. Az országgyűlési ifjúság derékhadát képező követi írnokok között szép számmal akadtak olyanok, akik ezt a megbízatást kifejezetten ilyen céllal vállalták el, s a Hajdúkerület például e szempont alapos figyelembe vételével döntött. 2 9 E törvényhatóság érdekének tekintette azt, hogy fiai közül lehetőleg minél többen részesüljenek ilyen segítségben, s az írnokoskodás mellett tanuljanak, diplomát szerezzenek. Ezért az 1843-as országgyűlés kezdetekor a két írnoki díjat négyfelé osztották, s a megbízatást is csak háromhárom hónapra adták „mivel... a magok képzése tekintetéből Ország Gyűlésén alkalmaztatni kívánók száma nagy, hogy azok közzül czéljokat minél többen érhessék el, s e Kerület is az alkalmazás jótékonyságában minél többeket részesítsen .. .". 1844. március negyedikén például Molnár Györgyöt — később a Hajdúkerület egyik 1848-as képviselőjét — és Csohány Ferencet kifejezetten azért alkalmazták írnoknak, hogy „az ügyvédi vizsgálaton kevesebb költséggel keresztül mehessenek". Nyilvánvaló, hogy Sillye Gábor írnokoskodása is ezzel állhatott összefüggésben. A feudális Magyarországon az ügyvédi oklevél megszerzésének egyébként a következő volt a gyakorlata. A jelölt valamely magasabb iskolában elvégzett néhány évfolyamot, majd pedig beállt egy nagytekintélyű ügyvéd mellé bojtárkodni, s tehetségétől, szorgalmától függően hamarabb vagy később elsajátította az ügyvédi tudományt. Ezután jelentkezhetett vizsgára a Kúria részét képező királyi ítélőtáblánál, ahol egy bizottság előtt adott számot tudásáról. 3 0 Sikeres szereplés esetén az ügyvédi diploma birtokosa lett, amelyet aztán abban a vármegyében, illetve szabad királyi városban, amelyben működni szándékozott, kihirdetett, s ezzel végérvényesen a hivatalos ügyvédek sorába emelkedett. Sillye Gábor e cél érdekében állhatott be 1844-ben, az országgyűlés vége felé a királyi táblához jegyzőnek, ahol a felkészülés mellett személyes kapcsolatokra is szert tett. Mint már említettük, Sillye Gábor 1844-ben adott számot tudásáról a királyi ítélőtábla által kijelölt bizottság előtt, amelynek tagjai neczpáli Justh Ferenc és nádasi Terstyánszky Sándor, elnöke pedig ludányi Bay György alországbíró vol2 ? Szinnyei J. i.m. és HBmL IV. A. 1. a. 1S3. Bihar vm. közgy. jkv. 1843 I. 506. Tavasz hó s több napjain. Év végén az Írnokok helyett újakat kellett választani, s ha valamelyik időközben ügyvédi diplomat szerzett, írnoki állása megszűnt. 22 HBmL IV. A. 502. a. 32. Hk. jkv. 1843. 261. és 33. 1841. ápr. 1. 139—140., valamint IV. A. 502. c. 5. állag. 3 0 Vö. Varga Endre: A királyi Curia. 1780—1850. Bp. 1974. 170—171. 18
