Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

tak. Tudását dicséretesre értékelték. Némileg érthetetlen, hogy az újdonsült ügyvéd diplomáját eléggé későn, 1846. március másodikán — hirdettette ki Pozsony vármegye közgyűlésén, magában Pozsony városában pedig valamivel később, augusztus huszonnyolcadikán.

3

1 Felvetődhet természetesen a kérdés, mi volt az oka annak, hogy Sillye Gábor az ügyvédi oklevél megszerzése után nem ment haza Hajdúböszörménybe, hanem Pozsonyban maradt. Feltételezhetjük, hogy a közelmúlt ismeretes előzményi után odahaza az ügyvédi pályán pillanatnyilag nem voltak jók az esélyei. Pozsonyban ellenben annál jobbak lehettek, már csak a város nagyságánál és jelentőségénél fogva is. S végül talán a legfontosabb! Szándékában állott bekapcsolódni a magyar politikai életbe, s erre Pozsonyban, a rendi országgyűlések színhelyén látszott a legtöbb esély. S valóban! Pozsonyi tartózkodása életútja szempontjából azért nagy jelentőségű, mert ekkor jegyezte el magát végérvényesen a magyar haladással. Ekkor kapcsolódott be a magyar politikai életbe is, hiszen az országgyűlés alatt közvetlen szemtanúja volt a haladás és a reakció harcának. Bekapcsolódott a korabeli sajtóéletbe is, s egy ideig mint a Hírnök szerkesztőségi munkatársa működött, de 1848 február táján is a Jelenkor pozsonyi tudósítói közt szerepelt.

3

2 Űgy látszik, sikerült szervesen beépülnie a megye és a város társadalmába is. Aligha tekinthetjük ugyanis merő formalitásnak azt az erkölcsi bizonyságlevelet, amelyet Pozsony vármegye állított ki Sillye Gábor számára, s amelyben tanúsították, hogy „nevezett Sillye Gábornak azon idő lefolytában, melly alatt megyénk kebelében tartózkodott, példás polgári életét, csendes magaviseletével párosult szelíd erkölcsisége jellemzi" .

3

3 Magánéletének megállapodása, létfenntartási gondjainak megoldása, amely együtt járt a társadalomba való beépüléssel, hatásosan bizonyítja, hogy életének előző keretei nem voltak számára kielégítőek, s a megfelelő körülmények létrejöttével pályafutásában merőben más szakasz kezdődött. Ekkortájt alakulhattak ki politikai nézeteinek alapvonalai, amelyek ekkor írt munkáiban világosan tükröződnek. A Városi Titoknok vagyis törvénykezési kézikönyv c. munkájának előszavát 1847. január 20-án keltezte, a művet tehát nyilván 1846 folyamán készíthette.

3

4 így tehát az itt hangoztatott nézeteket az 1846-os esztendő Sillye Gáborának kell tulajdonítanunk. Magát a munkát olyan gyakorlati kézikönyvnek szánta, amelyben összefoglalta mindazon közigazgatási és jogi ismereteket, amelyekkel a választott — tehát szakismeretekkel nem szükségszerűen rendelkező — tisztségviselőknek rendelkezniök kellett. Elsősorban a szabad királyi városok és részben a mezővárosok választott tisztikarára gondolt. A pontos jogi ismeretek elsajátítását azért vélte rendkívül fontosnak, mert úgy látta, hogy ezzel számtalan félreértést, bonyodalmat el lehet kerülni. Nem elégedett azonban meg a száraz jogi tényanyag ismertetésével, hanem a nyilvánosság lehetőségét kihasználva hitet tett a reformok szükségessége mellett. Munkájának előszavát jellegzetes reformkori gondolattal kezdte: „Zsibbasztó álom karjai közt henyélt a magyar nemzet oly hosszú idők során keresztül, és részvétlenül s aggódás legkisebb jele nélkül nézte, mikint készül a megsemmisítő sír számára." A nemzethalál víziója — amely először Vörösmarty nagy erejű látomásában fogalmazódott meg — számára is, mint a reformkor nemzedékének általában — a tenni akarás 3

1 Szinnyei J. i.m. A kihirdetések ügyvédi diplomájára rávezette. 3

2 A magyar sajtó története I. 1705—1848. (szerk. Kókay György) Bp. 1979. 748., 802. 3

3 HMTA 6834. 3

4 Sillye Gábor: Városi Titoknok, vagyis törvénykezési kézikönyv. Pozsonyi 1948. 10. 19