Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

következtetést levonnunk. Az nyilvánvaló, hogy eddigi pályafutása meglehetősen rendhagyó, nem a szokványos módon és nem a hagyományos utakon jutott el a biztos polgári lét küszöbére. Sillye Gábor vitathatatlanul az az egyéniség volt, akinek az iskolai oktatás hagyományos keretei nem kedveztek, de aki részint önműveléssel, részint pedig a társadalmi lét nagyon élénk átélésével olyan szintre tudott eljutni, amely őt a kortársak zöme fölé emelte. Erős érzelmi beállítottságú egyén volt, aki ifjúkorában erősen vonzódott a művészetek felé is. Sokat olvasott, s nagyon szerette a színházat, sőt — s erről most esik első ízben szó — maga is gyakran verselgetett. Prózája és versei is sajátosan reformkoriak, romantikus, gyakran túlcsorduló érzelmi hangvétellel.

2' Csupán mutatványként közlünk itt egy rövid munkát, amelyet Ninához írt, amikor Kolozsvárról távozott. Butsu Dall Föl, föl e vérző kebelről Kedves könnyed ég azon, Sziv repesztve hiv öledből, Sorsom engem messze von. Tárd fel egyszer még szemednek Üdv mosolygó báj egét Hadd derítse fel sugára Lelkem zordon éjjelét. — Vagy nézzük az egyik, cím nélküli szerzeményét, amelyet a böszörményi Jultsához írt. Isten hozzád Te szép Leány! Böszörmény határinn Gábor megyen, felejtsd el őt Más boldog karjainn, Más Honba túl kék bértzeken Hiv sorsom engemet, Légy boldog ah ! ha még lehetsz Ha búd el nem temet. — A hangvételből, a versformából (Himfy-versszak) megállapíthatjuk, hogy Kisfaludy Sándor szerelmi lírája gyakorolt rá erős hatást. Kisfaludy egyik versét naplójában különben idézi is. Irodalmi élményei lírájára különben is jelentős hatást gyakoroltak. Önkéntelenül is a Hamlet sírásója jut eszünkbe a kolozsvári sírásó szájába adott sorok olvastakor. Korona vagy Koldus Süveg, Király Páltza, cserép, s üveg, Mind romlandó maradványok Rátok tehát földet hányok 2

7 A versek idézett naplótöredékében. 17