Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

1837 októberében — tanévkezdésre — érkeztek Paduába. Innen írt haza Hajdúböszörménybe Jultsához, akit csak nem felejtett el, sőt a távolság és magánossága még inkább fokozták érzelmeit. A levelet azonban nem volt alkalma elküldeni — szerencsére —, mert apjától hamarosan ugyancsak levelet kapott, amelyben hírül adta, hogy a leány időközben férjhez ment. Az értesülésre természetesen nagy keserűséggel reagált, s ifjonti hévvel az egész női nem csalárdságára vont le belőle következtetéseket. Nemsokára komolyan megbetegedett, s kórházba került. Már-már esetleges halálát is fontolóra vette — szüleinek ilyen értelmű levelet írt — azonban hamarosan felgyógyult. Paduai tartózkodása alatt talán leginkább a színház kötötte le, különösen az opera, amelyet nyilván itt volt alkalma első ízben látni. Sokat járt lóversenyre is, s nagy lelkesedéssel emlegette a farsangot, az álarcos táncmulatságot. Mély hatást gyakorolt rá, hogy a tanuló ifjúság PestBuda segélyezésére „Hanga Dal Akadémiát" (hangversenyt) rendezett (1837. május 28.). Csodálattal emlegette a modenai herceg vadaskertjét, régiséggyűjteményét, s külön kiemelte, hogy megtalálható itt a nagy görög költőnő, Sappho szobra is. 1840-ben kerültek vissza Velencébe, ahol egy bizonyos Amália-Marietta nevű olasz hölggyel került közelebbi kapcsolatba. Naplójának többi része sajnos elveszett, s így élete későbbi korszakaiból már korántsem tudunk ilyen élethű beszámolókkal szolgálni. Olaszországi tartózkodásának utolsó biztos időpontja 1840. december tizedike, azt azonban határozottan tudjuk, hogy hamarosan visszatért Magyarországra.

1

7 Csak gyaníthatjuk, hogy principálisát visszakísérte Kolozsvárra. S ekkor vette kezdetét életének talán legkalandosabb és egyben számunkra leghomályosabb szakasza. Beállott ugyanis katonának, mégpedig az erdélyi illetékességű, s a Károly Ferdinánd főherceg nevét viselő (51.) gyalogezredbe.

1

8 Tettének okát nem ismerjük, s bár csupán a tényt tudjuk rögzíteni, feltételezhetjük, hogy erre változatlanul zavaros anyagi viszonyai mellett vállalkozó szelleme, az ismeretlentől soha vissza nem riadó természete késztethette. Mindez 1841 elején történhetett, s nem soká várathatott magára a keserű kiábrándulás sem. Az osztrák hadseregben uralkodó kemény, sokszor már-már embertelen „drill" még az olyan igazi katona alkatú embereket is szembefordította a hadsereggel, mint Görgey volt, hogy a Petőfi-féle egyéniségeket ne is említsem.

1

9 A fiatal Sillye társadalmi korlátokat is nehezen tűrő személyiségének a jelek szerint a hadsereg vasfegyelme elviselhetetlennek bizonyult, s hamarosan megszökött. A katonaság a Helytartótanács útján már 1841. június 22-én köröztette őt a Hajdúkerületben, egy adminisztrációs hiba folytán azonban leírása nem került be a levélbe.

2

0 Az ügy intézésében ez több hónapos késedelmet eredményezett, s a Hajdúkerület csak az 1841. december hatodikán kezdődő közgyűlésében tudott a kérdéssel érdemben foglalkozni. Ekkor viszont az a határozat született, hogy a „Városok Tanácsai a nevezett Sillye Gábort szorgalmasan kerestetvén, a sikerről, Böszörmény Város Tanácsa pedig egyszersmind a szökevény lehető javairól is adjanak a Kerületek legközelebbi Gyűlésén tudósítást".

2

1 Ezt 1842. március kilencedikén meg is tették! 1

7 Idézett naplója alapján 1

8 Az ezred nevének említése: Hajdú-Bihar megyei Levéltár (továbbiakban HBmL) IV. A. 502. a. 32. Hajdúker. jkv. 1843. dec. 11. 451. p. Kgy-i szám 2092. 1

9 A Sillyénél egy évvel fiatalabb Görgey 1845 nyarán főhadnagyként szerelt le a Nádor-huszároktól. 2

0 HBmL IV. A. 502. b. H.ker. ir. Fsc. 12. No. 44. 1841. 2

1 Uo. IV. A. 502. a. 31. H.ker. jkv. 1841. 386. 15