Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

E szerint Sillye Gábort sehol sem sem találták, Böszörmény városa pedig hozzátette, hogy a nevezettnek semmi vagyona sincsen, hiszen szülei még élnek, így azokról reá semmi sem maradhatott, s távolléte miatt semmit sem kaphatott, s saját keresettel sem rendelkezett, mert „a katonaságra is az iskolai pályáról lépett által".

2

2 Ez ugyan nem fedte teljesen a valóságot, bár azt teljes mértékben el kell fogadnunk, hogy saját, számbajöhető vagyonnal valóban nem rendelkezhetett. A szökevényre kedvező véleményt egyébként azért is könnyű megértenünk, mert apja ekkor Böszörmény város szenátora volt. Valószínűsíthetőnek tartjuk azt a századfordulón elhangzott állítást, amely szerint Sillye Gábor 1843-ig Nagyváradon élt, ahol a központi szolgabíróságnál, majd a megyénél kiadóként dolgozott.

2

3 Ha ez valóban így volt, akkor Sillyének nagyhatalmú pártfogója lehetett, hiszen a Helytartótanács körözvényei valamenynyi törvényhatósághoz hivatalból eljutottak. Tudjuk azt is, hogy Sillye 1843-ban Beöthy Ödön oldalán került Pozsonyba, s így talán nem tévedünk, ha a körözés alatt álló szökött katona pártfogóját a magyar reformkor nagy egyéniségében, az 1832—36-os országgyűlés ünnepelt szónokában keressük. Beöthy Ödönt 1841. május 10-én választották Bihar vármegye alispánjává.

2'

1 Szüleivel nagyváradi tartózkodása idején is rendszeres kapcsolatban állhatott, s az apja most is mindent elkövetett, hogy fiát a bajból kimentse. Ez égetően szükségessé vált, mert ügyvédi diplomát akart szerezni, mint ahogyan azt nemsokára meg is tette. Apja 1843. október elsején a hadsereg legfelsőbb vezetéséhez kérvényt adott be, amelyben vállalta azt, hogy fia helyett saját pénzén más katonát állíttat, amennyiben fiát a szökés következményei alól felmentik. A válasz a Helytartótanács útján 1843. december 11-én került a Hajdúkerület közgyűlése elé, amely szerint „példa tekintetéből" nem lehet eltekinteni a büntetéstől. Enyhítő körülményként értékelték viszont azt, hogy Sillye Gábor a katonaság sorai közt szökése előtt magát „minden tekintetben jól viselte", s kompromisszumos ajánlatként csupán a formális büntetés kiszabását helyezték kilátásba. „Enyhítő körülményül vétetik azonban, ha a nevezett egyén önként vissza tér" — hangzott a feltétel. Apja azonban ekkor már nem élt, s ezért a Hajdúkerület közgyűlése úgy döntött, hogy mivel az érintett Sillye Gábor tartózkodási helye nem ismeretes, az iratokat az özvegynek kell átadni.

2

5 Nem tudjuk, hogy az ügy pontosan hogyan oldódott meg, de valószínűnek látszik, hogy a fent körvonalazott feltételek mellett. A bonyodalom azonban mindenképpen törvényes keretek közt rendeződhetett, mert Sillye Gábor 1844. június 28-án Pozsonyban ügyvédi oklevelet szerezhetett.

2

6 Ezzel életében merőben új szakasz kezdődött. Mielőtt tovább tárgyalnánk hősünk életútját, szükséges az eddigiekből néhány 2

2 Uo. 32. 57—58. 2

3 Szinnyei J. i. m. Szinnyei J. életrajzi adatait döntően Bakóczy János hajdúböszörményi ref. lelkész közlésére építette, aki viszont információit csakis a családtól szerezhette. Adataiban, mint minden szóbeli hagyománynál, érthetően sok a pontatlanság, s természetesen nem említi a kedvezőtlennek ítélt mozzanatokat sem. Tekintettel azonban arra, hogy egykorú források Sillye Gábor bihari szereplését 1841 és 1843 között nem zárják ki, azt tényként elfogadhatjuk. E mozzanatra, illetve Beöthyhez fűződő kapcsolatára Kosáry Domokos hívta fel figyelmünket, amiért itt is köszönetet mondunk. 2

4 Hegy esi Márton: Bihar vármegye 1848—49-ben. Beöthy Ödön arcképével és életrajzával. Nagyvárad. 1855. 27—28. 2

5 HBmL IV. A. 502. b. Fasc. 15. No. 2. 1843. és Uo. IV. A. 502. a. 32. Hk. jkv. 1843. dec. 11. 451. Kgy-i szám 2092. 26 Ügyvédi oklevele (eredeti) HMTA 6833. 16