Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

tály ismereteit is, a helyi presbitérium azzal bízta meg, hogy hat hónapi időtartamra, amíg a kinevezett tanítómester távol volt, a megüresedett helyet ő töltse be. Ez időtájt bontakozott ki jellemének egyik meghatározó tényezője, bohémséggel párosuló vakmerősége, vállalkozókedve, a társasági élet kedvelése. Ifjúkori naplója szerint ebben az időben igencsak vidáman élt, divatos ruhákban járt, s barátaira is sokat költött. Ezért hitelezőktől is vett fel pénzt, s egy idő múlva már egész csinos összeggel tartozott. Helyzete egyre nehezebbé vált, hiszen hitelezői szorongatták, s bár az egyiket ilyen, a másikat olyan hazugsággal sikerült lerázni, a helyzet sokáig mégsem volt tartható. Ezért merészet és nagyot gondolt. Tizenöt éves lehetett, amikor legszükségesebb holmijait összeszedve, szülei és barátai tudta nélkül útnak indult. „De arról, hogyan fogok ezután élni vagy hogyan tudok majd visszatérni fogalmam sem volt" — írta.

8 A nagy kalandok kora Végülis Sárospatakra érkezett, ahol a kollégiumi nyilvános vizsgák tiszteletére egy színi társulat is tartózkodott egy bizonyos Űjfalussy úr igazgatósága alatt. Jellemző kortörténeti adatként is értékelhetjük, hogy Sillye Gábor felcsapott színésznek. E pálya örömeibe azonban még jóformán bele sem kóstolhatott, mert szülei személyesen is és különböző helyekre írt levelekkel is a számbaj öhető helyeken mindenütt keresték. Egy hét múlva az igazgató magához hívatta, s megmutatott neki egy levelet, amelyet az apjától kapott, s azt tanácsolta, hogy térjen haza. A levelet egyébként a sárospataki kollégiumba címezték, s ott is a hazatérést javasolták neki. Sillye útnak is indult, igaz, bérelt kocsin Egernek vette útját, de pénze nem lévén, mégis jobbnak látta hazatérni. Emlékezetes élmény volt számára, amikor hosszú bolyongásából hazatértében, szülővárosához közel betért egy dinnyecsősz kunyhójába, s az a környéken közismert étellel, a tésztáskásával kínálta meg. Majd pedig a hazatérés hangulata, a meghittség, az öröm — amely a szülői házban napokig uralkodott — kerítette hatalmába. Néhány hét után beleegyezett abba, hogy tanulmányait a debreceni kollégiumban folytassa.

9 Sillye Gábor tizenhat éves korában, az 1833/34-es tanévben kezdte el tanulmányait a debreceni kollégiumban, a bölcsészettani fakultáson (Philosophia). Tógátus deák volt. Az első félévet meglehetősen jó eredménnyel zárta, csoportjában ásványtanból a második, pedagógiából a negyedik, német nyelvből az ötödik, arithmeticából a tizennegyedik, görög nyelvből pedig a harmincnyolcadik helyezést érte el.

1

0 A tanulásban egyébként korántsem szakította meg magát. Debreceni diákoskodása alatt — naplója tanúsága szerint — kedvelt szórakozásai közé tartoztak a „baráti öszve jövetelek, golyó játékok, színházi látogatások", s kedvelt időtöltése volt az olvasás is. Ez idő tájra tehető első szerelme is egy bizonyos Jultsa iránt, akivel szülővárosában, Hajdúböszörményben a téli szünidő alkalmával ismerkedett meg, amikor a felsőbb tanulók legációra mentek. Az ismeretség akkor vált szerelemmé, amikor édesanyja egy hirtelen jött betegség („hideglelés") miatt hazavitte Debrecenből. Egy lakodalom alkalmával — amelyre debreceni 8 Sillye Gábor töredékes ifjúkori naplója alapján. HMTA 6832. Sillye Gábor az egészen bizalmasnak tartott részeket olasz nyelven jegyezte be, mi viszont magyarra fordítva használjuk. Részletünk eredetije olasz, s hivatkozásainknál ezt a későbbiekben is jelezzük. 9 Uo. Eredetije olasz. 1

0 Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (továbbiakban TREL) II. A. 24. Classificatio Auditorium Philosophiae primum. 97. sz. alatt. Nem állja tehát meg helyét Szinnyei azon adata, amely szerint Debrecenben a jogi fakultásra járt volna. Vö. i. m. 11