Nyakas Miklós: Sillye Gábor 1817-1894 / Hajdúsági Közlemények 7. (Hajdúböszörmény, 1980)

Tartalom

pontból óriási jelentősége lett, hiszen — mint az első ránkmaradt hajdúvárosi öszszeírásnak — perdöntő szerepe volt a hajdúnemesi jogállás eldöntésében. E jognak a bizonyítását a későbbiekben az is nehezítette, hogy az összeírásban szereplő Ferenc 1716-ban több más hadházi lakossal együtt elköltözött, s Debrecenben telepedett le. Itt is házasodott meg 1732-ben, feleségül vévén Balogh István özvegyét, Papp Sárát. Mindketten kifejezetten szegények lehettek, hiszen Sillye Ferenc a Csapó utcában lakott Oláh István házában, míg az özvegyasszony a Piac utcán Erdődi András házánál. Tudjuk azt is, hogy Sillye Ferenc Debrecenben pásztorkodott. Talán ebben rejlik magyarázata annak, hogy rövidesen visszaköltözött Hadházra, majd pedig Böszörménybe. Itt született 1740-ben az ugyancsak Ferenc nevet viselő fia is, s özvegye is itt halt meg 75 esztendős korában 1779-ben.

5 A fenti bonyodalmak eredményezték azt, hogy a családnak a kerületi törvényszék előtt pert kellett folytatnia a hajdúnemesi jogok elismertetéséért, s ez sikerrel is járt. A Hajdúkerület a famíliát 1820-ban és 1840-ben kétségtelen hajdúnemeseknek ismerte el, 1787-ben, 1811-ben és 1837-ben pedig Bihar megyétől országos nemesi bizonyságlevelet is szereztek. A család tehát egyszerre volt hajdúnemes és országos nemes, amely kétségtelenül a legelőnyösebb jogállás volt, magukat azonban mindenekelőtt hajdúnemeseknek tekintették. A fenti perek jó részét Sillye Gábor apja János folytatta, ezért a gyermek Gábor élénken foglalkozhatott családja problémáival, a hajdúk jogaival. E légkör személyiségére kétségtelenül jelentős hatást gyakorolt. Édesapja, János egyébként Böszörmény város adószedője (perceptora) volt, így hatványozottabban kellett tudomást szereznie arról a légkörről, amely a kerület városait többek között az adófizetés kérdésében is jellemezte. Ránk maradt apjának egy levele, amelyet a városi tanácshoz és communitáshoz intézett, s amelyben az adóbehajtás nehézségeire panaszkodott. „Igen sok ízben kéntelenítttettem a Telek Föld Birtokossait tartozásaiknak minél előbb való bé fizetésére nógatni" — írta, s ezért kérte fizetésének megjobbítását. A tanács ezt méltányolta is, s úgy döntött, hogy a kérelmező részére „fizetése javításául Két Köblös föld resolváltatik". Mindez 1828-ban történt, tehát akkor, amikor a tizenegy éves Gábor az ügyet teljes komolyságában felfoghatta. Amikor Sillye János a Hajdúkerület királyi biztosának hajdúnemesi jogainak védelmében levelet írt, nem csekély önérzettel jelentette ki, hogy a böszörményi tanácsnak kilenc esztendeje szolgál, s ennyi idő alatt a „Nemes Tanácsnak és Nemes Közönségnek .. . megintésre vagy megfeddésre .. . soha alkalmatosságot nem adtam".

6 S valóban, a későbbiekben elérte azt is, hogy Böszörmény város szenátora lehessen. A család vagyoni helyzetéről közelebbi adatokkal nem rendelkezünk. Azt azonban biztosnak vehetjük, hogy bár nem tartoztak a leggazdagabbak közé, a tehetősek sorába kell helyeznünk őket. Bizonyítja ezt az apa tisztségviselése, s az is, ahogy Gábor fiát neveltette, sőt a debreceni kollégiumban taníttathatta. A Gábor fiú tanulmányait egyébként a város jóhírű partikulájában kezdte el, amely a nagyhírű debreceni kollégium szellemi irányítása alatt működött, s amely jó kapcsolatot tartott fenn a sárospataki kollégiummal is.

7 Élénk, jóeszű fiú volt, akit szülei is a legnagyobb gonddal neveltek, s aki az iskolában is szép sikereket ért el. Miután az úgynevezett nemzeti iskolában elsajátította a költészettani osz5 Uo. 6365/25, 6365/29, 6365/29. 6 Herpay Gábor: Nemes családok Hajdú vármegyében. Debrecen, 1926. 216. és HMTA 6365/8. 7 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XII. Bp. 1908. 1015—1017. Tanulmányainak kezdetét az 1831-es évre teszi. Ez a túlságosan késői időpont elfogadhatatlan. 10