Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Szémán Zsuzsa: Legény- és leány élet a házasság előtt Hajdúböszörményben

nyira a tizedek között, mint inkább a belvárosiak és külvárosiak között történtek. Látszólag ugyancsak a legény-, ill. nagylány kortól kezdődött meg az egyének társadalmi kategóriába sorolása, hiszen minden adatközlőm szerint a tánciskolában még bárkivel lehetett táncolni. Ennek viszont ellentmond, amikor azt állítják, hogy a tánctanár „összepárosította őket". Tehát nem jószántukból táncoltak egymással, amit az a tény is alátámaszt, hogy a kamaszkorban sem alakultak ki tartós barátságok gazdag és szegény között. A szegények ritkán ismerték el, hogy nem szívesen barátkoztak velük a vagyonosabbak. Ennek magyarázata az önmegbecsülésben, a társadalmi öntudatban rejlik, hiszen ha a tehetősebbekkel való baráti kapcsolatok hiányát elismerik, saját szemükben kisebbeknek látszanak. A vagyon, illetve a társadalmi rang szerinti osztályozás jelentkezett a továbbiakban a bálokon, különböző összejöveteleken, zöldgyűlésen, szüretkor. Ennek jeleit a következőképpen lehet csoportosítani: a) Maguk a bálok differenciálódnak: csak vagyonosak vagy egy kisebb csoportba tartozók látogathatják azokat, pl. iparosok, vadászok. b) A tánchoz való felkérés: a bálban a gazdag nem kérhette fel a szegény lányt és fordítva. c) A bál utáni hazakísérés: vagyoni okok miatt nem minden gazdag lánynak engedték meg, hogy hazakísérjék. Az a) pontban felsoroltakhoz tartozhatott régen a juhászbál. Bár erre vonatkozóan nem sikerült Hajdúböszörményben semmit sem feljegyeznem, egészen bizonyos, hogy rendeztek itt is juhászbálokat, hiszen a szomszédos Hnjdúnánason egészen 1876-ig rendszeresen minden ősszel megtartották. Valószínűleg Hajdúböszörményben is ebben az időben szűnt meg a juhászbál. A juhászbál szigorúan zártkörű volt, sem bojtár, sem nagypásztor nem vehetett részt a mulatságon. Egy-két esetben mégis meghívtak bojtárokat, de ezt is csak azért, hogy a számadók felsőbbségüket velük éreztessék/" A társadalmi különbség az emberek tudatában rendkívül mélyen élt. Ezért valószínű, hogy az idősebbek számára a mai brigádvezető a gazda rangjával egyenlő. Ez indokolja az ilyenfajta kijelentéseket: „Ma sem megy el egy brigádvezető lánya akárkivel táncolni" — mint már az e'őzőekben említettük. A társadalmi tagozódás domináns szerepet játszott a párválasztásnál (1. vénlány, földért nősülő legény, szolgától megesett gazdalány). Egész életén át nyöghette valaki, ha párja rangban nem illett hozzá. Szűkebb családja, környezete megkeserítette az ilyen fiatal férj, feleség életét. Az 1940-es évektől kezdve egyre több esetben találkozunk a szülői akarattal szembeszállók házasságával. A megkülönböztetés a felszabadulás után is sokáig hatott, bár egyre gyengülő tendenciával. Polgárosodásból fakadó sajátosságok. A társadalmi differenciálódás Hajdúböszörményben nagyfokú polgárosodással párosult, amelynek témakörünkkel kapcsolatban a főbb jellemzői az alábbiak: a) A királyasszony megszűnésétől kezdve nem tartottak az utcán, a kocsmában táncmulatságokat, hanem a fejlett városok mintájára báltermekben rendezték azokat. b) Az állandó tánciskola létrehozása, amelyre nem találtam adatot más hajdúvárosból, noha a hajdúnánási táncólási alkalmakról Igmándy J. többször írt. Az állandó tánciskola megszervezését elősegíthette, hogy Hajdúböszörmény a hajdúvárosok között jelentős helyet foglalt el, hiszen 1876-ig a Hajdúkerület központja volt/'" A többi hajdúvárosban csak alkalmi tánc63