Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Szémán Zsuzsa: Legény- és leány élet a házasság előtt Hajdúböszörményben

mesterek fordulhattak meg, akik egész évben faluról-falura jártak, amiről a Szabolcs megyei Matolcsról és Tunyogról van közlésünk/'

7 A tánctanár jelentős személy volt. A fiatalokat nemcsak táncolni tanította, hanem a helyes viselkedésre is. Valószínű, hogy a tánciskola hatására tűnt el a kitánco

,

fatás szokása, amely pl. Szabolcs-Szatmárban/'

8 a matyóknál, a palócokná

; tovább is megvolt. A kitáncoltatás helyét — a kevésbé durva és feltűnő — tánc közben való elhagyás foglalta el. c) A bálokkal egybekötött színielőadások rendezése, melyeket sokszor egy színész tanított be. d) Az ország más vidékein nagy dicsőségnek számító májusfaállítás elhagyása. Előkelőbbnek és rangosabbnak számított, ha valaki éjjeli zenét kapott. e) Három generációt, a mai 70—80 éveseket, szüleiket, nagyszüleiket megvizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a házasságkötés kora egyre inkább felfelé tolódott. Ez főleg a lányoknál figyelhető meg. A legényeknél — mint országszerte — a házasodás a katonáskodás miatt emelkedett/'

9 A társadalmi igények felfokozódása érettebb és érettebb egyéneket kíván s ennek reakciójaként megemelkedik az „életbe lépés" életkora (pl. a lányok általában 18—21 éves korban mennek férjhez), ami napjainkban is világszerte tart és jelentős társadalmi problémákat okoz. f) A századforduló táján a legény tegezte a lányt, a lánynak magáznia kellett a legényt. A későbbiekben esküvőig mindkét fél magázta egymást, csak esküvő után tegeződhettek. A polgárosodás igen bonyolult és szerteágazó folyamatot indított el. A közvetlen hatások mellett számos másodlagos és harmadlagos effektust hozott létre. Pl. a polgárosodás eredményeképpen egyre több szervezett bált rendeztek, amely az előzőeknél sokkal több alkalmat teremtett a fiataloknak a találkozásra, megismerkedésre. Ennek eredményeképpen elkorcsosult az előcsajhos küldésének szokása. Hasonló folyamat mehetett végbe a Hajdúságban másutt ismert gyalogszarka, gyalogsátán, a kecskeméti susogó és más közvetítők esetében, bár természetesen időbeli eltolódások lehetségesek.'

0 Tévedés lenne azonban a polgárosodásra felhozott adatokból azt a következtetést levonni, hogy egyes megnyilatkozásokban nem éltek tovább a hajdúböszörményi paraszti élet rendjéhez kapcsolódó házasság előtti szokások. Még sokan ragaszkodtak az udvarlási napokhoz, különösen, ha azt a szülők is úgy kívánták. Ezek az udvarlási napok egybeesnek a szabolcs-szatmári Tunyogon ismert legényestékkel (szerda, szombat, vasárnap), ill. részben egyeznek a szatmárcsekei legényestékkel (csütörtök, szombat, vasárnap).'

1 Még előfordul a lányok vásári megajándékozása, noha a mézes mindinkább szerepét veszti. Az esti homályban még láthatunk a kapuk előtt álldogáló fiatalokat, de a régi „negyedórát' az órákhosszat tartó beszélgetés váltotta fel. A báloknak megvan a jelentősége, de abból mindinkább kiszorulnak a szülők. A KISZ, az üzemek, a tsz-ek összejövetelei, a mozi, az eszpreszszó, az utazási lehetőségek a kapcsolatok, a szórakozás új lehetőségeit teremtik meg s elsorvasztják a régi formákat. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a fiatalok iskolás korhatára mindinkább eléri a 16—18 esztendőt s ez az ismerkedés, a találkozás az együttlét új formáit hozza létre. 64