Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)
Szémán Zsuzsa: Legény- és leány élet a házasság előtt Hajdúböszörményben
Következtetések Tizedekből adódó sajátosságok. Az eddigi anyagból láttuk, hogy az emberi kapcsolatok szabályozásában hajdan nagy szerepük volt a tizedeknek. A tizedek közötti véres verekdések oka, hogy a legények az íratlan szabá'yokat nem tartották be, tilos területre mentek bálozni, udvarolni. Ilyen verekedések nemcsak Hajdúböszörményben, hanem más hajdúvárosokban is napirenden voltak, így pl. Hajdúnánáson. Itt vasárnap délutánonként városoldalak, kerületek szerint a kocsma előtt bálokat tartottak, de az egyik oldali legény nem mehetett el a másik oldalba, mert ezt a hazaiak kihívásnak vették, s az ilyen kirándulás verekedéssel végződött. A verekedésbe később a nős emberek is bekapcsolódtak. Hazamentek vasvilláért vagy más alkalmas szerszámért s az adott jelre rátámadtak a jövevényekre. Ha leverték a betolakodókat, a becsület meg volt mentve, ellenkező esetben a hazaiak szégyenben maradtak/®' A faluvégek, utcarészek szerinti verekedés ismeretes a matyóknál is. Mezőkövesden régen agyonverték azt a legényt, aki más soron vagy szegben lakó lányhoz mert látogatni s nősülnie is csak a saját utcájából lehetett, különben verekedéssel végződött a lakodalom/ 1 8 Ilyen fokú endogámia nincs meg a Szabolcs megyei falvakban. Bár itt is rendkívül gyakoriak voltak a verekedések, ennek okát nem az említettekben kell késni. A szabolcsiak szívesebben udvaroltak saját falujukbeli lánynak, mégis sokszor előfordult, hogy más faluból nősültek. 3 9 A hajdúvárosok tizedek szerinti szigorú endogámiáját s az ezzel járó megkülönböztetést a hajdúk katonai szervezetének maradványaiként kell felfognunk. Régen a hajdúvárosok élén kapitányok álltak, helyettesük hadnagy volt. A lakosság katonai szervezetének megfelelően tizedekre volt osztva, melyet a tizedesek irányítottak/' 0 Később a városok katonai jellege megszűnt, de a régi tizedek hatására kialakult a kisebb közösségek különállása, amely az udvarlás formájában is jelentkezett. Bár Debrecen is tizedekre volt osztva, utcakapitányokról, tizedesekről, tízházgazdákról tudunk, fő indító oka ennek már a legrégibb időktől kezdve nem a katonai szervezetbe való tömörülés volt, hanem a közterhek egyenletes elosztása és viselése/' 1 Túl egyszerű lenne azonban a probléma, ha csak egyedül a tizedeket ruháznánk fel kapcsolatszabályozó funkcióval. Mint ismeretes, a XVIII. századtól kezdve a hajdúvárosokban észrevehető a társadalmi differenciálódás. A differenciálódás erede fe anyagi eredetű és szoros összefüggésben állott a hajdúvárosok gazdasági szerkezetével. A lakosság anyagi bázisát az állattenyésztés adta, a földművelés csak a házi szükségletek kiegészítésére szolgált. A későbbiek folyamán azonban, a föld végleges tulajdonba kerülésével, a földművelésre tolódott a hangsúly/' 2 A folyamat részletezése nélkül néhány számadattal lehet érzékeltetni a társadalmi tagozódás mértékét. Az 1702-es összeírás szerint Hajdúböszörményben a lakosok 16,6" o-a egész vagy annál több telekkel rende'.kezett, 36,5" n-ának fél telke volt, a lakosság 27,5" 0-a minimális állattenyésztést folytatott, időnként módosabb gazdáknál munkát vállaló hajdútelekkel rendelkező volt s végül a lakosság 19.4" ( rát mesterként írták össze. A zselléreket nem vették számba/'1 Ez a későbbiekben a zsellérek irányába eltolódó társadalmi differenciálódás területi differenciálódást eredményezett, amennyiben a város külső részén a szegényebb emberek laktak/''' A társadalmi differenciálódás a XX. század közepe táján érte el a tetőfokát. Jellemző, hogy az első világháború után a verekedések már nem any62