Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Szémán Zsuzsa: Legény- és leány élet a házasság előtt Hajdúböszörményben

Legénykor, lánykor kezdete Hajdúböszörményben adatközlőim szinte kivétel nélkül a 16 éves kort jelölték meg a nagylánykor kezdetének. A lány 16 éves kora előtt nem mehetett férjhez, nem járhatott bálba. Az iskolahagyott és konfirmált lányt még nem vették nagylány számba. A serdülő lányok vágytak a szórakozásra, táncra, ezért az egy utcába tartozók összegyűltek az egyik barátnő házánál. Hamarosan megjelentek a fattyúkorabeli (kamasz) fiúk. Valaki tamburázni (citerázni kezdett, a többiek pedig táncoltak. Az ilyen szórakozás inkább csak télen folyt, a jószág etetése után, vasárnap, szerda és csütörtöki napokon. A tamburázással járó összejövetelt abbahagyták, mihelyt bálba mehettek. A serdülő lányok néha játszottak is — ilyen volt a párosdi cica, a bújócska stb. A kótyázást vasárnap délután lányok, fiatal házasok is játszották, de ez általában iskolás gyerekekre volt jellemző. A gazdalányokat 15—16 éves korukban, néha valamivel hamarabb, szüleik beíratták a tánciskolába. Innen kikerülve jogosultak voltak a bálok látogatására. Természetesen a szegények is járhattak tánciskolába, amennyiben a7. előírt díjat meg tudták fizetni, de a gazdalányok számára a tánciskola társadalmilag kötelező jellegű volt. A lányokat kb. a századfordulótól általában 20 éves korukban adták férjhez. A múlt század hetvenes éveiben azonban a férjhezmenés 16—17 éves korban megtörtént. A századforduló után is előfordult a korai házasság, de ez nem volt divat. Szinte rosszallták az ilyen esetet. „Kati Zsuzsika nénit is — mondja adatközlőm — már 16 éves korában férjhez adták, de nem értett az a háztartáshoz, fiatal volt még. '

3 Ilyenkor a házasság oka a vagyon volt. Féltek, hogy elszalasztják a jó alkalmat, a gazdag legényt. A legény 16—17 éves kora előtt csak suttyónak, fattyúnak számított. „Én még 16 éves koromban is női szoknyában jártam. Szágyelltem is magam emiatt" — mondja egyik adatközlőm/' A legény csak 16 éves kortól járhatott tánciskolába. Ha azt elvégezte és szülei is beleegyeztek, elmehetett már a kocsmába vagy vendéglőbe, udvarolhatott, ill. bálba járhatott. A tánciskola a gazdalegények számára kötelező volt. A szegény megtanult magától is táncolni. A legény 21 éves koráig szórakozhatott. Ekkor besorozták s csak 24 éves fejjel jött haza. Általában a 25—26 évet már betöltötte, amikor megnősült. A legények szívesen jöttek össze a kertek alatt vasárnaponként tekézni. Pünkösdkor s más tavaszi ünnepnapokon pedig a talpas hirinkón hintáztak. Itt említem meg, hogy a vagyon és vallás már korán, a serdülő korú gyerekek barátkozásánál is jelentkezett s ez később további differenciálódáshoz vehetett. A mai öregek szerint régebben sok szegény legény arról beszélt, hogy értük versengtek, barátjuknak fogadták a gazdalegények, mert szépen tudtak énekelni, de ők nem mindig méltatták az ilyen közeledést figyelemre. A tánciskola A felnőtté válással kapcsolatban szóba került a tánciskola. A tánciskola intézménye is kb. a századforduló táján jelentkezik először. Adaközlőim határozottan emlékeztek Klein Henrik tánctanárra. Valószínű ő szervezte meg az első böszörményi tánciskolát, amely valóban iskolának számított. Meghatározott ideig, 6 héten át kellett minden csütörtökön a tánciskolába eljárni. 52