Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Dankó Imre: Káplár Miklós festészetének néprajzi vonatkozásai

KÁPLÁR MIKLÓS FESTÉSZETÉNEK NÉPRAJZI VONATKOZÁSAI Dankó Imre Káplár Miklós munkásságában a hovatartozás, a stílus kérdése kezdettől fogva nagy jelentőségű volt. A tisztánlátást zavarta Káplár indulása, a korában uralkodó elvi-eszmei káosz. Ez szépen kifejlődött az úgynevezett „őstehetségek" felfedezésének divatjában, akik közé végeredményben Káplár M k'.óst is sorolták. A különben jó érzékű és helyes ítélőképességű, maga is számottevő festő, Senyei Oláh István, a debreceni képzőművészetről írva Káplárral kapcsolatosan egy ugyanazon tanulmányon belül azt mondta, hogy Káplár „Boromisza Tiborral együtt a turáni jellegben keresi a magyar képzőművészi sajátosságokat", illetőleg, hogy munkái „nyugat-európaiak anélkül, hogy a helyi és általános magyar vonatkozásokat nélkülözné Azért utalunk ezekre a kérdésekre, mert úgy véljük, hogy végső soron a dolgozatunk címében foglaltak megfelelő kifejtésével — Káplár Miklós festészetének néprajzi vonatkozásai — válaszolhatunk rájuk leginkább. Abban az elvi-eszmei zűrzavarban, amire a fenti pár kérdéssel csak utalunk, Fülep Lajos lehetett volna az eligazító, ha hallgatnak rá, ha hangja, véleménye egyáltalán eljutott volna az illetékesekhez. Fülep ugyanis már 1922ben kifejtette, hogy „ha a művészetben van nemzeti, úgy magának a formának kell annak lennie, mert minden egyéb — kedéiy, temperamentum, életmód, éghajlat, környezet stb. — a művészethez tartozik ugyan, de maga még nem művészet. Csak magának a formának nemzeti voltára vonatkozhatik a tétel, hogy korrelativ viszonyban van az egyetemessel. A művészet anyagának az egyetemes merőben formai princípiumával vonatkozásba helyezéséből pedig sohasem fejthető ki viszonyuk korrelációja. Egyszerűen azért, mert az e'ső természeténél fogva mindig anyagi, kontingens és kü'.önös, az utóbbi pedig formai, szükségszerű és egyetemes. Két külön fajtájú és külön szférája princípium tehát, amelyek viszonya nem a korrelációé, hanem az alárendeltségé: az anyagié a szel'emi alá".

2 Mindez Káplár Miklós esetében úgy tisztázódhatott volna, hogy ha meg merték volna állapítani, hogy Káplár Mik'ós nem őstehetség, méghozzá nem azért nem, mert nem tehetséges, hanem azért nem, mert ilyen művészeti kategória nincsen. Művészet, művész van csak egyedül, függetlenül az alkotók származásától, iskolázottsigától, sőt bizonj'os mértékben gazdasági és társadalmi helyzetüktől is. Különben is, az úgyne.ezett őstehetségek sem maradtak meg minden szakmai ismeret, mesterségbe'i tudás nélkül. Nagyon is sokat tanultak; általában e'sajátították a szükséges szakmai ismereteket. Méghozzá sokan nem is autodidakta módon, hanem a legkülönfélébb szervezett iskolai formákban vagy éppen egy-egy mesterhez 30