Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Makoldy Sándor: Káplár Miklós húsvéti tojásai

Az élet azonban élet. Meghalt Káplár Miklós, meghalt özv. Szabó Zsigmondné is, anélkül, hogy kettejük kapcsolatát feljegyezhettük volna. A tojások azonban megmaradtak, bár a hagyaték szétszóródott. 6 tojásról tudunk. Ebből 2 eltört. Az egyik még Szabó Zsigmondnénál; egy csodáló vendége kézbe véve elejtette. Ezen a tojáson — az elbeszélések szerint — egy ürgeöntés volt megfestve. A következő tojás, ami eltört, hasonló volt a megmaradtból 3 tojáshoz. Ezeken Káplár egész világa van kiteljesedve. Nem egy képét festette rá, hanem képeinek esszenciáját. Az alföldi szikes legelő a háttér és az ég, kéken, rózsaszín bárányfelhőkkel, ami a legelő zöld füve között megbúvó pocsolyákban játszik vissza. A tojás alakja kiteljesíti térben a gondolatot. Az ég kék kupolája borul a vízszintesen körbefutó horizont fölé, lent zárja a gömbteret a zöld. Ebben a zárt világban jelenik meg két fej, teljes nagyságban. Két világ a két férfifej, a gazda és a juhásza. A tojás két ellentétes oldalán, egymástól függetlenül állnak, a gazda szembefordul velünk, a juhász magába nézve pipázgat, csak a puszta, amibe beleágyazódnak közös tulajdonságuk. Gyönyörűen van megfestve a háttér. A kis méretek követelte egys, erősítésben látni csak igazán, Káplár mennyire ismerte a Hortobágyot. Három színnel jellemezve életre tudja kelteni. De benne azért döntő súlyt mégis az ember foglalja el, jelenlétével kiszorítva az eget. Ha nem ismernénk Káplárt, akkor is következtethetnénk ebből arra, hogy voltak emberi problémái. De érdekelte is az ember. A kis 3 centis fejek élettörténeteket mesélnek el, társadalmi problémákat tárnak fel. De mivel húsvét tavasszal van, és a hímes tojások örömet akartak szerezni alapjában véve, kompozíciós harmóniájától mégis csak deiűs alkotások ezek. Olyasvalamik, amire azt mondhatnánk, hogy Káplár művészetének mottói. Mert minden benne van, ami festészetének erénye, filozófiájának, emberismeretének lényege, csak még ezen túl a festő megszabadul a vásznon síkjától, és a téma a tojás felfelé csúcsosodó gömbjén megjelenve a glóbuszra terjeszti ki mondanivalóját. Végül a 6. tojás, amin 1934,-es évszám van, egy egyszerű, a tojás alapszínét meghagyó színessel írt kis magyaros minta, amiben azért a madár és a nap kapta a főszerepet. Lehetséges, hogy Káplár több tojást is festett, hiszen látszik, hogy kedvvel művelte ezt a műfajt, és jó embere is volt azért több. Közeli életműve le'tárásánál reméljük is, hogy egyre több anyaggal örvendeztethetjük meg a nyilvánosságot, hiszen most végső soron csak egy hagyatékról esett szó. A kortársak még élnek, számítunk közreműködésükre az egyik legnagyobb magyar festő, Káplár Miklós megismerésében. 29