Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Maghy Zoltán: Emlékeim Káplár Miklósról

Káplár 1925. november 11-én írja nekem Pestre: „Érdeklődtem utánad és mondták otthon, hogy Vaszarynál vagy és meg vagy vele elégedve és ő is meg van veled elégedve, kedvvel dolgozol, aminek nagyon örülök. Itthon nincs semmi különösebb újság; a kiállítás megvolt, de gyalázatos módon sikerült, látogató egyáltalán nem volt, képet nem adtam el. Persze a \ irosháza termét sem kaptam meg, az erélyes polgármester úgy fogadott röviden, mint egy kocsist szoktak; »Mit akar, nincs hely, alászolgája«. Debrecenben akartam kiállítást rendezni, de Pestre szándékozom menni. Tudd meg, hogy Réti Pesten van-e már és Rippl-Rónai és ha nincsenek, mikor lesznek Pesten. Kamplerrel beszélsz-e gyakran, írjál mi újság Pesten! Ölel barátod, Miklós!". December 10-én újra levelet ír: „A Rippl-kiállítás megnyitására biztosan felmegyek, ha valami közbe nem jön. Egyrészt azért megyek fel, mert lakást keresek január 1-től és persze a Rippl-kiállítást is megnézem és képet is viszek fel. Mindenáron fent fogom a telet tölteni Pesten. Martynt pedig — mihelyt megkapod a lapot — keresd fel és mondd meg neki, hogy azonnal fogjon hozzá a Nagyatádi képhez, mert még e hónapban le akarják leplezni. Tehát Martyn azonnal írjon, hogy minden rendben van, készül-e a kép. És minél hamarabb csinálja meg. Ezt tedd meg, kedves Zolikám, nehogy elveszítse ezt a rendelést." 1926 januárjában Káplár Miklós fent lakott már Pesten. Februárban Miklós barátommal együtt laktam az Izabella utcában. Egy ládában sok képet, rajzot hozott fel Böszörményből, hogy megmutassa azokat RipplRónainak. A következő hónapban szintén együtt laktunk a Kertész utca 29. sz. házban — egy földszintes szobában. Miklós arcképeket festett és rajzolta a pesti ismerőseit. Tavasszal Kaposvárra ment Rippl-Rónaiékhoz, ahol sokat dolgozva nagyot fejlődött művészi képessége. Rippl-Rónai meghívta magához, ahol családi körébe fogadta böszörményi művészbarátunkat. Május 25-én írta Kaposvárról, a „Róma villából'': ,,Én nagyon jól érzem magam, mondhatom, hogy soha sem voltam még ilyen boldog, mint most, csak most tudom, milyen jó a mester mellett lenni. Sokat sétálunk a hegyeken és sokat röhögünk, ölel szeretettel Káplár." Július 22-én Siófokról írt lapot. Szeptemberben első kiállításomat rendeztem Hajdúböszörményben, nagyanyám házában (ma Szabadság u. 1.), aki másfél hónappal előtte hunyt el, s így a szobák üresen állottak. Kérésemre Miklós barátom is társult, én három szobában állítottam ki, ő egyben. Kiállításunkat sokan látogatták, képet azonban nem adtunk el. Ez év végén (dec. 10.) újra Kaposvárról írt: „Remélem jól vagy, festel sokat és jól meggondolva, hogy mit csinálsz. A karácsonyt itt töltöm Kapósban, újévre megyek haza." Ebből azonban nem lett semmi, ugyanis 1927. jan. 9-én levelet ír: „Ügy volt, hogy újévre hazamegyek, de a Mester nem enged. Mikor mondtam, hogy elsején utazom, mert otthon lesz egy kis dolgom, azt mondta a mester, hogy talán nem szeret nálunk lenni, hogy mindenáron el akar menni? Én pedig jobban szeretem, ha maga itt van nálunk és ha el tudja halasztani, maradjon még, majd együtt elmegyünk és Pestről hazaindul. Ami azt illeti, nem olyan túlságosan vágyok én haza, csak a szüleimet szeretném látni. A mester és a nagyságos asszony nagyon szeretnek, a múltkor egyszer a városban voltam és a mester azt mondta, hogy ha jövök kifelé, menjek be a Lonka hegyre, a Ring intézőjéhez és este amikor hazamentem olyan örömük volt, a mester odajött hozzám és megö^lt, hogy hála Istennek, hogy hazajöttem, mert azt hitte, hogy elmentem Ringékhez és ott a hegy meredek és lezuhantam. A mindenest el is küldték, de addigra én hazamentem. Hogy mennyire jólesett nekem az, hogy nagyon aggódnak utánam, hogy nem-e lett 15