Nyakas Miklós szerk.: Honismereti írások a Hajdúságból II. / Hajdúsági Közlemények 6. (Hajdúböszörmény, 1976)

Maghy Zoltán: Emlékeim Káplár Miklósról

valami bajom, mondhatom, hogy el sem lehet képzelni, hogy milyen finom emberek. Sokat mesél a mester Párizsról és a francia művészetről. Cezanne-ról elmesélte, hogy milyen műterme volt, egyszerű fehérre meszelt fal, egyetlen Cezanne-kép nem volt a műtermében, hanem a műterem összes falai, de ízlésesen, reprodukciókkal volt telerakva, de szólni csak akkor szóit, ha kérdeztek tőle valamit. Mikor a mester tanácsot kért tőle művészi dolgokban, azt mondta, hogy ezt olyan embertől kérdezze, aki tud, ő nem tud annyit, hogy tudjon festeni tanítani, ezeket mondta Cezanne. Reggel 9 órakor reggelizünk, s utána azonnal a műterembe megyünk, ott vagyunk egész nap, beszélgetünk a festészetről, hogyan kell látni stb. Éppen úgy elbeszélgetünk, mint veled, jókat röhögünk, mert a mester nagyon jókat mond. Felnéztük a napokban az összes kitüntetéseit és értékes leveleit. A belga király levelét felolvasta a mester, azután az olasz miniszter levelét. A belga király levele nagyon érdekes, olyan alázatos a mesterrel szemben, hogy szinte jólesett hallani. Az angol miniszter levele és az orosz cártól is van két levele, ezek mind szép emlékek. Azután beszélt Maillol-ról, Puris de Chavanne-ról; Maiílol most már gazdag ember, gyönyörű palotája van Párizsban is és a tengerparton, ott építtetett és rendezett be egy szobát RipplRónaiéknak is, amely csak az ő számukra van, az ő ízlésük szerint berendezve. Ez aztán a jó barát. Ott van a műteremben egy összehajthatós állvány, egy rajztömb, paletta, azokat Munkácsytól kapta, nagyon sokat mesél és szeretettel gondol Munkácsyra, a Kolpachi birtokra, olyan hely volt az, mint itt. Nagyon szép hely ez itt igazán. Bizony, én nem tudom biztosan, hogy mikor megyek haza, azért ebben a hónapban hazamegyek, de mindenesetre jobb szeretnék itt lenni. Nagyon sokan jönnek látogatók és már sokan ismerik a Káplárt. Az alispánéknál már többször voltam ebédre s a polgármesterék. ki művelt ember, nem olyan mint a böszörményi. Voltam Széchenyi Péternél, Somsicli Gézánál és Lászlónál ebédre, vacsorára. Nagyon jólesett, hogy szeretettel voltak irántam, most már nem írok többet, mert nem fér, csak dolgozz és nyitott szemmel járj. Érezni kell minden pillanat fontosságát, felszívni minden perc illatát és előre kell tudni, hogy mit akarsz festeni. Szigorúan kell elbírálni saját dolgaidat. Nagyon fogok örülni, ha ellátogatsz az öregekhez, legalább megnyugodnak! Isten veled, üdvözöl Káplár. A mester le fog menni Böszörménybe, ha ieielik a diéta, rnert diétás koszton van." Május 28-án ugyancsak Kaposvárról írt: „Én nagyon jól vagyok, dolgozom. portrékat festek. Mester nincs jobban, ami nagy baj, rám nézve különösen. írod, hogy lenézel Kaposvárra, nagyon öiü'nék neki, csak az volna jó, ha elcsíphetnénk a mestert jó hangulatban, mert ha nincs jó hangulatban, úgy nem fogad senkit, senkit nem enged magához, csak minket, de mi sem sokat beszélhetünk olyankor vele. Ha jönni akarsz, írd meg előre egy pár nappal, és akkor én megírom, hogy mikor gyere, minden áron gyere le. Káplár." Július 15-én Várpalotáról írt Miklós barátom nekem Nagymarosba, ahol művésztelepen voltam. „. . . Lapodat megkaptam, nagyon örülök annak az eszmének, hogy otthagytad Böszörményt és Vaszary mesterhez mentél. A fejlődés csak így lehet, otthon csak minél kevesebbet jó lenni." Július 31-én újból írt: „....Engedd meg, hogy csak egy lapon írjak. Te olyan ritkán írtál, hogy én kénytelen vagyok újra írni, mert azt nem lehet kivárni, amíg te írsz. Annak nagyon örülök, hogy újra Vaszarynál vagy, az egy olyan ember, hogy lehet mellette tanulni. Most már nem lesz az neked 16