Bencsik János – Nyakas Miklós: Adatok Hajdúböszörmény agrártörténetéhez. A Zója termelőszövetkezet története 1950 - 1975. / Hajdúsági Közlemények 5. (Hajdúböszörmény, 1975)

Tartalom

- 13 ­l helyi társadalom egyik pólusá* tehát a jómódú és gaz­kálvinista neveltetésü és erkölcsű hajdugazdák al­kották. akik - mivel jó részük virilis jogon a város képviselőtestületében is ott ült - a helyi politikai élete + is irányitották. Származásukat tekintve részben a régi hajdunemes, illetve armalista családok leszár­mazottai voltak, de számukat egyre gyarapították az újonnan bevándoroltak is. Ez utóbbiek fó'leg bérleti jo­gon telepedtek le a városban, de nem volt elhanyagol­ható az ér+elmiségiek kezében lévő földbirtok sem. A helyi értelmiség jó része a földjét örökölte, másrészt vásárolta. Erre a rétegre különösen fel kell figyelnünk, mert tanyái, gazdasági központjai jelentős szerepet ját­szottak a vár3s term^lőszö "etkezeteinek történetében, így konkrétan a Zója term-lőszövetkezet esetében a Csa­tári Szűcs és a Gál familia volt az, amely közvetve te­vékeny, jelentős szerepet játszhatott. A társadalom másik pólusát a földnélküliek és tör pebirtokosok alkották , Mint általában a hajduvárosokban, ez a réteg Hajdúböszörményben, is erős volt. 1911 -ben az 1-5 holdig terjedő birtokkategóriában az összes birto­kosok 44,7 %-át találhatjuk, s ez a szám 2oo5 gazdaságot jelentett. Az 1 holdon aluli birtokosok, náluknál is né­pesebb réteget alkottak, számuk körülbelül 25oo főre rú­gott, s így Hajdúböszörmény város összes népességének mintegy 3o % át alkotják. E réteg alkotta kivándorlók . számottevő táborát Hajdúböszörményben. Nemcsak a tenge­rentúlra. hanem különösen a Nagyatádi féle földreform után a Horthy korszakban Moson vármegyében is alkalom kinálkozott a kivándorlásra. Hajdú vár megye főispánja irja a következőket 194o-t-n; Q'Most 4o-5-; /haj lut ö szörményi/ kisbirtokos készük Moson vármegyébe, hogy ^Lo-12 holdas kisbirtoknoz jusson. Nem tudnám velük m"g értetni, hogy miért kell nekik az ország másik végébe elmenni, amikor a jó Hajduföldö.n is el tudnának helyez­kedni." E réteg helyzetét a^ 7 [945 -ös földosztás sem tud­ta megoldani, számukra a felosztott vagy bérelt gazda­birtokok csak korlátozott megélhetési lehetőséget nyúj­tottak. A kibontakozás lehetőség é^- mégis a város fel­szabadulása /1944 október 22/ és a földreform jelentet­te . Természetesen rá kell mutatnunk arra, hogy pontosan a hajdú mult örökségeként lényegesen kevesebb volt a kiosztásra kerülhető földbirtok mennyisége annál a nagy­ságnál, amelyet a város agrárnépessége igényelt volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom