Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
nedves fűvel a szervezetükbe került. Különösen melegben deleltek hoszszan, s csak a hőség szűntével indultak újra legelni. Éjszaka nyugodtan, pihentek az álláson vagy a dranka körül. Még a legszegényebb családok is igyekeztek, hogy ha fijasdisznójúk nem is volt, legalább egy malacot tartsanak. A konyha és a kert hulladékán is elélt, mikor pedig megnőtt, meghizlalták. E szokás él a takarékosokra illő mondásban is: „Ha kicsi volt a hízó, az is elég volt, ha nagy, az is elfogyott." Persze, aki tehette, fias kocát tartott. Malacait 6—7 hetes korukban eladhatta a gazda, de kitelt belőle a család jövő évi hízó ja is. A tiszacsegei, a tiszatarjáni, a mezőcsáti, a polgári vásárokra vitték az eladó sertéseket, de a kupecek a tanyákra is kimentek jó vásár reményében. 05 0 Az egyekiek a káptalani tanyákon szerezték be a jó hízónak valókat. Legjobb sertésvásár szeptemberben volt, mikor a hízónak valókat adták-vették. A módosabb, tanyán lakó parasztok több fias kocát is tartottak, saját kanjuk volt, évente 10—20 hízót is értékesítettek. A tanyán lakó cselédek pedig a faluban lakó parasztgazdáktól vállaltak anyakocát feles tartásra. Évi bérükhöz tartozott 1—2 anyakoca tartása is, ezért olcsón nevelhették a kocát. A tavasszal kihozott hasas kocákat a fele szaporulatáért addig tartották, amíg a malacait leválasztották. A malacokat megfelezték, a kocát pedig visszahajtották a gazdának. A XIX. század elejétől rendelkezünk olyan adatokkal, amelyek a káptalani tanyák sertéstartására utalnak. 1835-ben az uraság fekete sertésnyáján 311, a veres sertésnyáján pedig 180 db sertés legelt. 05 1 Az 1900-as évek elején hat sertésszámadóságot tartottak, s minden számadósághoz egy-egy, 100—110 anyakocából álló falka és annak szaporulata, a süldőnyáj tartozott. Polgár sertéstartásának adataf :' 2 Év 1895 1911 1935 Összesen 11 636 db 11 604 db 8142 db tenyészkoca 1260 db ebből mangalica — — 7900 db A fenti táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy a századfordulón a kukoricatermesztéssel összefüggő fajtaváltás Polgáron is végbement. A mangalicák között azonban egy-egy vadas vagy ordas fajta egyed is felbukkant, bár az előbbi fajtát különösen nagy zsírhozama miatt kedvelték. A sertéstartás gyakorlatában több tenyésztési módot, eljárásformát különböztethetünk meg. A leggyakoribb a teljes kezestartás, amikor a lakóház környékén, a gazdasági udvarban nevelték fel és hizlalták meg a sertést. A tenyésztésre szánt süldőket vagy hasas kocákat, a naponként 650. Magyar Statisztikai Közlemények, 1911. 651. Hl. Div. P. Fs. 6. (összeírás) 1835. 652. Lásd a fejezet hármas jelzetét. 86
