Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
hazajáró csürhe re hajtották. Két csürhét tartottak a városban, éspedig az Alvég, illetve a Felvég külön. 05 3 A jelvégesiek nyája a Selypesközt, a téglaszínek környékén, az alvégesieké pedig a mélyebb fekvésű, közeli határrészen, a Lakatoson legelt. Télen-nyáron kimentek a mezőre, csak nagyon rossz időben maradtak néhány napra a gazdasági udvarban/' 0 1 A nagyobb tanyákon élő cselédeknek is volt közös csürhéjük. Még a szilajtartás emléke is élt/"'" Az 1830-as évekig szilaj sertésnyájat (nagynyáj) tartottak, amely kint telelt a nádasban, a kocák a Selypes és a Folyás nádasaiban fiataltak le is, 65 6 s a nádból csináltak maguknak vackot. Augusztusban szekérrel mentek a hízónak valókért. Nem tartották számon a nyájon levő sertéseket: „Pergett is, döglött is!" — tartják. 65 7 A XIX. század végétől félszilaj sertésnyájat állítottak a Kaprosra. m Az egyikre a süldőket, a másikra pedig a kocákat verték. A süldők jó erőben jöttek haza, nem sok hízás kellett nekik. Az urasági sertéstartás jellegéről szóltam, amelynek lényege a félkezes tartásmód, és a szaporulat biztosítása. A sertések a telkes, puhább legelőt, de az ugarmezöt is szerették. Nádas, vizes laposakban szívesen turkáltak. Kitúrták és rágcsálták az elecskét (gyékénytő) és a csattogót (nádcsíra). A porcsinos, a disznóparés és a kerekmályvás mezőt nem is túrták, hanem a füvet legelték. A nagynyáj Szent Györgynap (április 24.) után ment ki a Kaprosra. A nyájat reggel 7—8 óráig legeltették, megitatták és hevertették. A nyári hőségben a sertések szívesen kerestek vizes gödröket, ahol órákig fürdőztek. Délután indultak újra legelni, s egész estig turkáltak, legeltek. A mezőn a sertések számára ritkán készítettek szárnyékot vagy karámot. Az 1824-ben készült, kézzel rajzolt térképvázlaton a nyíregyházi árendások sertései számára készült, ellipszis alakú földakojt jegyezték be. 65 9 Az urasági süldőnyájakat ősztől tavaszig makkon teleltették. 1824-ben, a szalántzi erdőben, 66 0 az 1910-es és az 1920-as években pedig a bogácsi, a gyöngyösi és a bükkaljai erdőkben jártak. A sertésekkel makkos bojtár telelt. A nyáj sertésekre 1—2 kolompot tettek, falkánként egy-kettőt a fürgébbekre, a lábasabbra. A disznókolomp nagyobb méretű, laposabb alakú és pattogó hangot adott. Felvidéki vásározóktól szerezték be a tiszacsegei és a tiszatarjáni vásárokban. A kocasüldőket általában éves korukban állították a tenyésztésbe, akkor, amikor rájött a búghatnékság. Ha gyenge volt, könnyen elhányhatta 653. ..Felvégesi csürhésnek Dobsi István, Alvégesi csürhésnek Puskás Istvánt fogadták." SZL. Polgár Jkv. 1842. N. 95. 654. „Csürhésnek karácsonytól Szent György napig 2/4 kenyér nyáj- bér, darabjától 1/4 kenyér, egy negyed élet, Sz. Mihály naptól TJj évig 20 krajcár." Uo. 1879. december 24. 655. ..Mgos Uraság ... egy nyáj sértéssé ott azon szokott tejelni (ti. a kaszálókon)." HL. Div. P. F. 1. N. 12. 1807. „ .. a nagy nyáj számadó Kondása egy öreg nagy sertéssét... megnyúzni bátorkodott..." SZL. Polgár Jkv. 1840. N. 63. 656. A pásztorkodás adataiból megállapíthatjuk, hogy a csürhére csak a süldők, a malacok jártak. A nagynyájra a kocák, illetve a háznál nevelték a hízónak valót vagy kevés számú malacot, s az egy-egy kocát. SZL. Polgár Jkv. 1867. december 24., 1873. 340. 1. 657. Uo. 1847. N. 74. 658. Uo. 1871. 307. 1. 659. HL. Div. P. F. 6. N. 294. 1824. „ .. az árendás földek mellett a Kengyel fióktul a föld akojig..Uo. N. 301. 1824. G60. Uo. Div. P. F. 6. N. 294. 1824. 87
