Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
híján, a társasági juhászat visszaszorult. A tartástípus egyik jellegzetes formája élt a már elemzett tanyásodás után, az egyes határbeli kisparaszti üzemekben. A vándorjuhászat egységes, nemre és haszonvételre külön nem választott nyájakra épült, amikoris a távolabbi, elsősorban nyírségi falvak juhászai évente felkeresték a legelőket, s ott tavasztól nyár végéig legeltették nyájaikat. Mikor a falujukban felszabadult a tarló, akkor ismét visszamentek a Nyírségbe. A legelőkön pásztorolt nyájak számára a haszonvétel jellegéhez igazodóan különböző, mindig egyszerű építményeket emeltek. A szilajon vagy félszilajon legeltetett nyájaknak alig volt építmény a mezőn. Hideg időben behúzódtak a nádasokba, szélvédett helyet kerestek. A nádból, gallyból készült karámok már körülkerített helyek voltak, amelyek nemcsak az időjárástól nyújtottak védelmet, hanem az őrzés célját is szolgálták. 0'' 7 összetartották az állatokat, jobban megvédték őket a kártevéstől is. A fajtaváltással meghonosodott intenzívebb tartásmód nyomán terjedt el a hodály. A legegyszerűbb hodálytípus az ún. seggenülő hodály, csutkával, náddal fedett, földre támasztott szarufákból állott. A fejős juhnyájak részére mozgatható deszkarácsból készült drankát használtak. A dranka mindig a juhásztanya közelében állott, ahol a fejés vagy maga a tejfeldolgozás is történt. A juhtartásban lényeges változást eredményezett a fajtaváltás, amely Polgáron sem egyszerre ment végbe. Az uradalmakban kezdődött, ahol a XIX. század elejére berendezett juhászaiban már feltehetően nemesebb, elsősorban merinói juhot tenyésztettek. Ugyancsak hamarabb tértek át az intenzívebb fajták tenyésztésére az árendások, a nagybérlők is. 64 8 A parasztgazdák juhtartásában az 1880-as évek körül meghonosodott az új fajta, de még az 1940-es években is voltak racka, illetve kevert egyedek nyájaikban. A fajtaváltás és a juhállomány összetételének adatai, 1911-ben 64 9 összes Merinói Racka és cigája Egyéb Kos Toklyó, ürü Anyajuh Bárány Hízó 41 501 39 550 1951 — 868 26 987 5292 8170 184 A juh a legigénytelenebb állatok egyike, mert sem a legelő minőségében, sem a fűfajták között nem válogat. Különösen a szikes legelőket járja szívesen. Viszonylag nyugodt és csendes természete miatt pásztorolása könnyebb és kevés gonddal jár. Kora tavasztól késő őszig, sőt száraz hidegben, kevés havon, télen is legeltették a mezőn, a szántóföldi tarlókon, vagy az új vetéseken. Harmaton nem szerettek legelni, ezért csak akkor indították a pásztorok, amikor a napkeltét várták. Nyárban, napjában háromszor itatták a nyájat, egyébként számukra annyi víz elég volt, amennyi a 647. HL. Div. P. Fs. 1. N. 9. 1818. 648. SZL. Polgár Jkv. 1841. N. 94., 1846. N. 58. Jellemző, hogy 1852-ben az egri káptalan tanyái közül csak Polgáron volt magyar juhnyáj. Más tanyákon cgynyiretű és kétnyiretű Birkákat neveltek. HÁL. Az Egri Kántalan tanácskozmány iratai. 1852. 30. kötet N. 265 1852. sz. 649. SZL. Polgár Jkv. 1846. N. 52. (Lásd a mezőcsáti vásárt.) 85
