Bencsik János: A paraszti közösség gazdasági tevékenysége (Fejezet Polgár történetéből) / Hajdúsági Közlemények 3. (1974)
Noha e bérletek fő haszonvételi formája a legeltető állattenyésztés volt, emellett a részes szénakaszálás, a halászat árendálása is gyakran előfordult. 35 4 Visszatérve a polgári faluközösség határhasználatának tanulmányozásához. gazdálkodásuk egyik jellemző vonásaként említhetjük azt is, hogy margitai rátájukat évről évre rendszeresen bérbe veszik a káptalantól. Bérleményük nagyságát az is szemlélteti, hogy 1822-ben 1700 rft-t fizetnek az árendálásért. 3° 5 A szóbanforgó területet a legeltetés mellett szántóföldi műveléssel és szénakaszálással hasznosították. Az 1810-es, már idézett majorsági összeírásban arról tesznek említést, hogy a margitai urasági táblához számítják a polgáriak által elhagyott, 100 pm szántóföld területét is. 35 5 1822-ben, a polgári lakosok azt kérik a káptalantól, hogy cserélje ki a bérletüket, mert a falunak nem alkalmas a margitai árenda; „.. .Barmaink Döglenek a Szűk mező végett víz áradáskor. Téli takarmányt sem nyerhetünk ugyan a végett. .. , ha apad a víz, nyomon követi a Mgos Uraság Sertés nyája, s ami nevekedés is támad a víz után, felszántya". 3° 7 A közösség ragaszkodik bérletéhez, hiszen minden adandó alkalommal hosszan ecsetelve nyomorúságukat, kérik, hogy az árendát hagyják meg számukra. :!, s Ennek ellenére, 1831. szeptemberében arról értesíti őket a földesuraság, hogy „az. . . árendált részbe (senki) semmiféle vetést tenni meg ne próbáljon, (mert) az Uraság többé árendába adni nem fogja". 3° 9 E lehetőség azonban mégsem szűnik meg véglegesén. 30 0 Emellett többször részt vesznek egy-egy határrészen való legeltetési jog bérletében. Sőt, 1807-ben a polgári tiszttartó a „Lakosoknak tudtokra adatni kéri, hogy a Tikosra, a Boroczkásra Ökröket ád, a Margitai pusztára pedig teheneket, hízni, akinek kedve van. . . hajthat oda". 30 1 Jelen esetünkben, természetesen a faluközösség kiterjedt bérleti jogra épült gazdálkodása nem magyarázható azzal, hogy kevésnek bizonyult számukra a polgári határ, hanem sokkal inkább arra vezethető vissza 354. Uo. Div. P. F. 5. 1781., Fs, 2. N. 71. 1818., Fs. 6. N. 308. 1824., „ ... a Kis Doromgos nevű pusztát. . . Többnyire a Szegediek felébe kaszálták ..." U. Div. P. F. 2. N. 75. 1841. A Doroingost 1834-ben négy dadai lakos árendálja. Uo. Div. P. F. 7. N. 361. 1834. Ugyanakkor a Keskenyt, a Láncfokot és az Álomzugot bérlik a Sajóörsiek. Uo. N. 363. 1834. Szilhá*, Tekeres, Poklos, Menyhártfok és Kissziget bérlői a polgári gazdák (kb. 600. kh.) Uo. N. 378. 1834. A Körtvélyeshátat a nagycsécsi Cselóczky András bérli. Uo. N. 411. 1834. A Balázsfeneken 541 kh-at bérel polgári, lakos Makó János. Uo. N. 366. 1841., 1842-ben a Balázsfeneket Komjáthy György tiszakeszi lakos, a Királyere kaszálóját (160 kh) Nemes Szenclrey Imre nagycsécsi birtokos, más kaszálókat a sajószögedi helység béreli. Uo. N. 412. 1842. Toplya vidékét pedig 1843-ban a szentmihályi Nagy András és társai bérlik. Uo. N. 1843. 355. Uo. Div. P. F. 1. N. 32. 1822. 356. Uo. Div. P. F. 4. 1810. összeírás. 357. Uo. Div. P. F. 1. N. 26. 1822. 358. Uo. Div. P. F. 6. N. 273. 1714., „...amellett határunk fekvése miá gyakor csapások érdekelvén bennünket, micsoda környül állások között légyünk. .. a Margitai puszta árendába meghagyatni (engedődjön)." Uo. Div. P. F. 6. N. 274. 1814. 359. Uo. Div. P. F. 6. N. 321. 1831. 360. SZL. Polgár. Jkv. 1843. N. 104. 361. HBL. (Hajdú-Bihar megyei Állami Levéltár). Hajdúböszörmény város jegyzőkönyvei. V. 1 a. 14. kötet 1807. N. 258. 31
