Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)

Tartalom

A jószág haszna Előbb már írtunk arról, hogy a szarvasmarha a változatos és sokoldalú haszonvételi lehetőség miatt a paraszti gazdaságok nélkülözhetetlen háziállata volt. A szegényebb sorsú családoknak a teje. a tej termékek,a módosabbaknak tőkeállatként a szaporulata és az igaereje volt első renden a fontos. Fontossága összefüggött azzal a ténnyel is, hogy Hajdúnánáson folyt a legjelentősebb szarvasmarha-tenyésztés a környéken. így aztán a XX. század elejére a parasztgazdaságok zöme a szarvasmarha igázására rendezkedett be. Az eddig elmondottakból következik az, hogy Hajdúnánás egyre híresebb lett állat-, s elsősorban szarvasmarha vásárairól. „Vásártartási jogot 1799-ben nyert Hajdúnánás, hetivásárokra és évenként négy országos vásárra. Különösen állatvásárai híresek."

1 Két vására, a Margit napi (június 10.) és a Lőrinc napi (augusztus 10.) vásárok fűrül estek (legelőről jöttek be a marhák), kettő pedig, a Miklós napi (december 6.) és a József napi (március 19.) kézrűl esett (telelő állatokat hajthattak vásárra). A XIX. század elejétől mind a heti. mind az országos vásárokra hajtottak fel szarvasmarhákat. Nemcsak a helybeliek, hanem a környékbeliek is igénybevették ezt a lehetőséget. ,.A Városban minden héten, a Pénteki napon esni szokott Heti Vásárokban a külföldi marhákat felesen szokták árulni . . ." —, hangzik az 1821-es magisztrátusi megállapítás.

2 A környékbeli városokban és falvakban ma is emlegetik a híres hajdúnánási vásárokat, ahová temérdek szarvasmarhát hajtottak fel a helybeli és környékbeli parasztgazdák, vagy megbízásukból a pásztorok. Hajdúböszörményi adatközlőim ma is úgy vélekednek, hogy helyben azért nem volt számottevő állat (különösen szarvasmarha) vásár, mert azt a hajdúnánási rendre elrontotta. Híre vetekedett a nevezetes hortobágyi Hídivásárval. A hajdúnánási állatvásárok a XIX. század második felében tettek szert ilyen jelentőségre, mert Galgóczi Károly még nem tudott róluk érdemlegeset.

3 Egy 1828. évi határozat szövegéből megtudhatjuk, hogy a gazdák megbízásából a szarvasmarhát a pásztorok a legelőn is adták-vették. „Senki a Lakosok közül ne bízza a maga el adó jószágát a pásztorokra, úgy hogy arra a pásztor a kupeczczel is megegyezhessen, hanem csak annyit, hogy az ő ez vagy amaz Jószága eladó, s a kupeczet utasíttassa a Pásztor által magához."

4 A XX. század elejére kialakult az a szokás, hogy az országos vásárt megelőző héten a helybeli pásztorok megjelentek a piacon, ahol a gazdáikkal találkozhattak. Ki-ki megmondta az illetékes gulyásnak, csordásnak, hogy hány, s milyen szarvasmarháját hajtsor, 1. Csobán E., 1940. II. rész 5. 1. 2. HBmL. Hajdúnánási Jkv. V. A. 301/a. 11. 1821. No. 87. 3. Galgóczi K., 1855. 141. 1. 4 HBmL. Hajdúnánási Jkv. V. A. 301/a. 12. 1828. No. 2. 54