Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)

Tartalom

A választás csupán a számadó gulyások, a számadó csordások és a ménespásztorok személyére korlátozódott. Bojtárjaikat bizonyos kikötés mellett a számadók alkalmazták. .,A számadó bojtárt magisztrátus hire nélkül fogadni nem szabad. S azoknak a Gazda távol létében nem a tanyán heverni, hanem a marhákkal lenni (parancsoltatik! 1795)."

2

0 Arra is kiterjedt a magisztrátus figyelme, hogy elegendő bojtárt tartanak-e a számadók. Ha úgy találták, hogy nincsen elegendő bojtár a gulya, a csorda mellett, akkor kötelezték a gulyásgazdát, az ökörcsorda számadóját, hogy több bojtárt fogadjon fel.

2

1 Az 1880-as évekig a magisztrátus határozta meg azoknak a közösségi pásztoroknak a bérét, akiket maga választott meg, tehát a gulyásoknak, a csordásoknak, a csikósoknak és a kospásztoroknak. Az 1820-as évektől a nyájkondásoknak és a csürhéseknek is .,a bérek. . . bánhogy fogadtatnak meg a Ns Város házánál fog reguláztatni (1821)."

2

2 A XIX. század utolsó évtizedeitől természetesen minden pásztort a Legelő Közbirtokosság vá; szíván, a bérüket is e testület szabta meg. A pásztorok bére attól is függött, hogy mennyi állatot legeltetett a gulyán, a csordán. Erre utal Néma András kospásztor 1816-ból keltezett bére javítása iránti kérelme is: „ . . .mivel egyszer-egyszer nem volt kevesebb a kos nyáj, mint ebben az esztendőben, még is tsak úgy el kell mellette az időt tölteni, mint máskor (ha több állat van)."

2

3 1812-ben pedig azért jobbítják meg a gulyások és a csordások bérét, mert ,.a dög miatt sok jószág elhullott (s kevesebbtől kapnak bért)".-'' A „nem maguk kenyerén élő pásztorok" fizeitsége, vagyis egy-egy szarvasmarha, ló vagy kos utáni bére két részből, úgymint pénzből és természetbeni javakból állott. A külső legelőn élő szilaj pásztorok a pénzben kifizetett bérük mellé kenyeret (és hozzávaló t). a kezes marhák csordásai napi tartást, utóbb soruacsorát, a borjúért tej részesedést kaptak. ,A Gujásnak. csikósnak, ökör csordásnak és nyáj kondásnak minden darab jószágtól fizet a Gazda, ha kenyeret nem ád 30 krj-t, ha ád 12 krj-t."

2r> 1817-ben „a kenyeres gazdák négy darab marhától egy kenyeret, ahhoz való eleséget és 9 krj-t fizetnek."

2

0 „A városi csordásnak minden két darab marhától egy napi tartás és e mellett egytől 12 krj."

2

7 ..A nyári csordásnak minden darab borjútól 7 krj-t fizet; az Borjú Pénzt nem fizet, a ki a vasárnapi tejet oda adja."

2

s „A Felső és Alsó Csordák pásztorai panaszolják, hogy a Bornyútól adni szokott tejet a lakosok nekiek nem adják ki.""

1 ,.A Csordások és Csürhések minthogy naponként a Gazdánál esznek, az ilyen tartó Gazda pedig a maga tehenétől 10 krjrokat, a borjútól 6 krjrokat.. . fizetnek ... Ha az ilyen Gazda .. . gabonával kívánná ezen pásztor embereket kifizetni, a gabonának köblit 5 forintjával vegyék <1833).'

,3

n 20. Balogh I., é. n. 6. 1. 21. HBmL. Hajdúnánási Jkv. V. A. 301 a. 10. 1815. No. 1. 22. Uo. 11. 1821. No. 160. 23. Uo. 10. 1816. No. 195. 24. Uo. 9. 1812. No. 199 25. Uo. 11. 1818. No. 112. 26. Uo. 10. 1817. No. 171. 27. Uo. 9. 1809. No. 2. 28. Uo. 1813. No. 6. 30. Uo. 14. 1833. No. 366. 41