Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)
Tartalom
A kenyérbér kiadása körül szabálytalanságok lehettek, mert 1828ban is ,,a mezei pásztorok panaszolják, hogy már a múlt esztendőben is ők a gazdáktól a magok bér kenyereiket nehezen kaphatták ki, és hol edjikőjöknek, hol másikójóknak egy Hétig is itthon kellett az Idejeket tölteni". 3 1 Ezért kérik, hogy a magisztrátus egy kenyeres gazdát jelöljön ki, hová sor szerént minden gazda a kenyerét beadja. Ebbéli kérésüket azzal utasítják el 1834-ben is, hogy „egyéb eránt pedig magok keressenek magoknak Kenyeres Gazdát, s azt a Mtus jóvá hagyja". 3 2 Érthető tehát, hogy a természetben kiadott kenyeret vagy egyéb élelmet lassan szemesterménnyel váltják fel. Maguk a pásztorok is ezt kérik 1834-ben: „A Gujás és más pásztor emberek azt kívánják a Gazdáiktól, hogy marháiknak (csak) fele számáért (adjanak) kenyeret és hozzávalót, a másik fele szárnjáért pedig pénzt adjanak kenyér nélkül". 3 3 Mégis az előbbi gyakorlat maradt érvényben szinte napjainkig. A pásztorbér egy része pénz. más része szemestermény még az 1950-es években is. Bár időről időre újra megállapítják a bér ilyetén jellegét (az összetétel arányát), mégis mindvégig megmarad a természetbeni fizetség is. Különösen inflációs időkben jutott fontos szerephez, mint az első és a második világháború után. 1920-as években csak terménybért fizettek, amelynek mennyisége 10—20 kg búza volt. Ugyancsak terményben fizették a pásztort 1945-ben is. amikor egy szarvasmarha után járó bér 50 kg vegyes termény volt. 3 4 A pénzben megállapított pásztorbér természetesen a társadalom pénzgazdálkodásának a függvénye volt, s annak megfelelően ingadozott, ahogyan a gazdasági életben egyébként is drágulás mutatkozott. Ezért a pásztorok időről időre panaszkodnak csekély bérük miatt. Hajdúnánás gazdasági életére e téren is érezhető hatást gyakoroltak a napóleoni háborúk a XIX. század elején. Ezekben az években sorra panasszal fordulnak a magisztrátushoz. s kérik, hogy emeljék pénz^eni fizetésüket. „A csordások azon panaszkodván, hogy mivel minden fék kézi míveknek az ára feljebb hágott, ők is bojtárokat drágább bérért fogadhatják, mint annak előtte . . ., kérik... a fizetésnek jobbítását (1803).' :! o ..Néma András és Bata István gulyások a drága időkhöz képest a Béreket megjavítani kérik (1807). „A két Gulyának és az Ökör csordának pásztorai hasonlóul a magok béreknek jobbításáért esedeznek (1811)." 3' A magisztrátus aztán, hol elutasítja, hol fontolóra veszi kérésüket. 1811-ben például érdemlegesen megjavította bérüket, 3 8 amelynek arányát az alábbi táblázat mutatja be: A gulyások, az ökörcsordás és a csikósok bére általában egyenlő volt. A tehéncsordások azért kaptak kevesebb pénzbeli bért. mert szolgálatuk rövidebb ideig tartott, s könnyebb is volt, mint a külső pásztoroké, s egyébként is a tartás, a sorkoszt számottevő értéket képviselt. A szilaj ménes pásztorának bérát pedig a város pénztárából 15—20 rénes ft-tal egészítették ki. mert az állatok száma itt kevesebb volt, mint a többi csapatban 31. Uo. 12. 1828. No. 132. 32. Uo. 14. 1834. No. 113. 33. Uo. No. 113. 34. Béres A., é. n. 20. 1. 35. HBmL. Hajdúnánási Jkv. V. A. 301 a. 9. 1807. 81. 37. Uo. 1811. No. 284. 38. Uo. No. 1., No. 284. 42
