Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)

Tartalom

A pásztorok, a pusztai élet Mivel a XIX. század elejéig a külterjes állattartás volt a város gazdálkodásának fő ágazata, természetesen a magisztrátus (a fentebb írt módon) szabta meg a közösségi pásztorkodást, a pásztorkodás módját általában is, regulázta, marasztotta vagy elcsaptai a pásztorokat, mindennek az volt a célja, hogy gondoskodjon a legeltetés zavartalanságáról, a biztos haszonvételről. A XVIII. század közepétől fentmaradt pásztorregulák részletesen leírják a pásztorok kötelességét, megszabják az egyes esetekben követendő eljárást. Nem egyszer beleszólnak a pásztor magánéletébe, követelve tőlük, hogy előírásaik szerint viselkedjenek. Legfontosabb kötelességükké tették, hogy a pásztorolt állatokra ügyeljenek, nehogy az állattartó gazdák indokolatlanul megkárosodjanak. Ezért aztán az elhullott állatokról szinte évről évre rendelkeznek a vezető testületek. 1761ben „a pásztorok eránt concludáltatott (bérekesztetett) : I.-o Ha a gazdáknak valami jószága megbetegszik, előre a pásztor hírt adni tartozik, ha pedig hírtelen dögölni talál, nem szabad lesz megnyúzni, míg a gazda maga meg nem nézi. II.-o. Ha a pásztor gondviseletlensége miatt a farkas kárt tész n, tartozik a gazdának megfizetni."

1 Bizonyára kevés eredményt hozott a fenti rendelkezés, mert újra meg újra, szinte változtatás nélkül újítják meg: „A Gazda híre nélkül a Dög Jószágot megnyúzni nem szabad ... az ollyan Bőrt a Gazda nem tartozik elfogadni. .., hanem a Jószág egész árát tartozik fizetni."'-' Ha tehát gondatlanság vádjával illették a pásztort, akkor köteles volt megtéríteni a kárt. A kár kitelt a gulyás vagy a csordás saját állatállományából, amelyet faZZcájában legeltetett. Bár tulajdon állataik voltak, a kár visszatérítése mégsem volt mindig szabályos, törvényes. 1816-ban azt panaszolja az egyik gazda, hogy ,,Csuja Gujás elől egy 3dfű Tinaja elveszvén, ámbár három ízben a nevezett Gujás kielégítette egy-egy borjúval, de mind a hármat elismerték tőle".

3 A pásztor-regulák és a magisztrátus egyéb határozatai rendre tilalmazták a pásztorok számára a kupeckedést, mert „A mezei pásztorok . . . időnként . . . kupeczkedések által tetemes károkat okoznak (1821)."'' ,,A Gulyásak megintettek, hegy többé a Marhákkal való kupeckedésben ne kapattassanak (1827)."

5 Ennek ellenére adták-vették a szarvasmarhákat a legelőn, miközben gyakorta megesett a törvénytelenség. Természetes tehát, ha a magisztrátus még a lehetőségét is kerülte a hasonló visszaéléseknek. ..Minden Külső Pásztorok a kupeczkedéstől eltiltassanak, olly megjegyzéssel, hogy nékiék még a magok jószágaikat is a Mtus híre nélkül 1. Balogh !.. é. n. 3. 1 2. HBmL. Hajdúnánási Jkv. V. A 301 a. 13. 1829 No. 1. 3. Uo. 10. 1816. No. 124. 4. Uo. 11. 1821. No. 12. 5. Uo. 12. 1827. No. 14. 39