Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)

Tartalom

tarlót szabadítsanak fel. „Ns Communitás részéről jelentés tétetik arról is, hogy ha már más minden Talló megszabadul is (a gulyák, a csordák számára), legalább a Járó Jószág kedvéért a Belső Tedeji földek tilalom alá vétessenek (1817. augusztus 3.)."

L"

J 1833-ban a Lopó halom járását a „dolgozó jószág legelésére fordították".

3

0 Tovább növekedett az ebbéli igény, s nem volt elegendő részükre a nyári tarló, ezért azt kérték az érdekeltek, hogy „a hámos lovaknak és a jármos ökröknek egy-egy térségű darab föld szakasztatna ki a nyomásból, amely az igavonó jószágok nyári élelmekre elegendő lehetne, s a lovászok is a lovaikat csapatostól legeltethetik (1835)".

3

1 E tényből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a helyi pásztorkodásban csökkent mind az őrősménes, mind az ökörcsorda jelentősége. Ettől kezdve az igás állatok tekintélyes hányadát nem verték a tavaszi munkák befejeztével sem a közös ökörcsordába, sem az őrösménesékbe, hanem ki-ki maga pásztoroltatta állatait, mostmár azon a nyomáson, amelyet a magisztrátus jelölt ki használatukra. A magisztrátus a legeltetés zavartalanságának a kedvéért arra is ügyelt, hogy a gulyáknak és a méneseknek megfelelő téli legelő maradjon. Ezért aztán egyes határrészeket vagy a Rét valamely részét tilalomba fogták. „Téli pascuumnak a János Réttye, a Veres Nád és a Kis Kasziba meg hagyattatik."

3

2 Bár a testület évente szabályozta a közösségi pásztoroltatást, mégis rendre legeltették /ótokban, külön csapatokban a szarvasmarhákat. Igaz ugyan, hogy e tilalom nem magára a legeltetési formára vonatkozik, hanem sokkal inkább a fótosan legeltetett állatok által okozott kárt sérelmezik. „Fótos marháknak sem a Viden, sem a Pusztán tovább legelni meg nem engedtetik (1807. április 12.)."

:!;

! ,-A Juhászok és a Fótos Marhákat legeltető személyek az őszi vetésen szana szét legeltetik Barmaikat (1813)."

3' 1812-ben határozottan megtiltják az olyatén fótos legeltetést, amikor a gulyabeli állatokat össze-vissza, minden rend nélkül legeltetik. „Némelyek — jó előre a magok marháikat mindjárt ilyenkor (szeptember 30.) — a gulyáról kiszaggatni és külön foltokban, imitt-amott bujkálva legeltetni szokták, (ezért) senki külön foltokba verve mind addig tartani ne merészelje, míg csak a Gulya széjjel nem verődik."

3

5 „A Gazda a marháit a Gulya széjjel hányásáig vagy ott a gulyán vagy itthon a maga kertjében a téli Quartélyon tartani köteleztetik (1812)."

3

G A legeltetési rend leírásakor figyelmet kell szentelnünk a lábon hagyott kukoricaszár, a csutka járatásának is. Hajdúnánáson is az ismert, jelenséggel állunk szemben.

3

7 A XIX. század folyamán a betakarítatlanul hagyott kukoricaszárat is téli legelőnek hagyták. Az extenzíven pásztorolt gulyákat és csordákat a termés behordása után ráverték ezekre a kukoricatarlókra, amelyek a tagosításig meglévő vetéskényszer következtében összefüggő, nagykiterjedésű táblákat képeztek. Törvényszerű tehát 29. Uo. 10. 1817. No. 215. 30. Uo. 14. 1833. No. 328. 31. Uo. 1835. No. 172. 32. Uo. 12. 1825. No. 188. 33. Uo. 9. 1807. No. 97. 34. Uo. 1813. No. 73. 35. Uo. 11. 1821. No. 210. 36. Uo. No. 210. 37. K. Kovács L.. 1948. 1 1 27