Bencsik János: A szarvasmarha paraszti tartása hajdúnánáson a XVIII. század végétől / Hajdúsági Közlemények 1. (Hajdúböszörmény, 1974)
Tartalom
boglyáról tesznek említést. 1 8 A boglyák egész nyáron a határban voltak. 1" Az őszölés megkezdése előtt a magisztrátus felhívta a lakosság figyelmét, hogy „a szénáját minden gazda a Réten öszve hordani és aztat körül árkolni igyekezzen, mivel a Gulya a jövő hónap kezdetével (november) be fog szállani". 2 0 „Minden Gazda a maga szénáját a'Réten Lágerba, rakja (1822) !" 2 1 A határban összerakott boglyákat tehát árokkal védték a legeltetett állatok kártételétől. A szénát aztán a feleltetés kezdetekor a szükséghez mérten szállították a városba, illetve az ólaskei'tékbe. Figyelmet érdemel egy 1822-es tanácsi határozat: „Fedél nélkül szalmát vagy szénát ... a telkén tartani. . . senki ne merészeljen" —, tilalmazták a tűzveszély miatt.. 2 2 Kedvezőtlen, száraz időjárás esetén természetesen elsősorban az állataikat védték. Ilyenkor a heverő állatok a szokott, tavaszi legelőjökről, a Rétről csak későn (június) kerültek át a nyári legelőre, a nyomásokra. „Minthogy eső nélkül való az Idő és nagy szárazság lévén, a Jószágok által már tapostatott kaszálló földjéről (szénát takarni nem lehet). . . , míg az esőzések meg nem indulnak .. ., minden jószágok a Réten benn tartassanak (1827. június 4.)." 2 3 1833-ban még június végén is a réti kaszálókon legelt a gulya és a ménes, „mivel a nyomás száraz és kopár" volt. 2'' Áprilisban a fejős teheneket is kihajtották a legelőre. Legkésőbb a kis borjúkból álló csordát verték össze. Mikor azonban „az Apró Borjúknak is már elegendő Mezejek lévén, tanácsosnak (ítélték), hogy Borjú Csorda hajtódjon, (s úgy döntöttek, hogy) . .. holnap, május 4én Borjú Csorda verődik (1812)". 2 s A XIX. században a borjúcsorda kihajtásának ideje május eleje volt, ekkorra megerősödtek a borjúk, a mező is megnőtt. 2 1' A magisztrátus amikor évente a borjűcsorda kiverésének idejét megjelölte, mindig újra tilalmazta a borjúk szabad, ún. fótos legeltetését, s szorgalmazta, hogy ..minden ember a csordára verje a bornyát"! 2' A /ótokban legeltetett borjúk sok kárt tettek a legelők mellett elterülő szántóföldi növényekben. Káros volt a fótos legeltetés azért is, mert kevesebb borjú lévén a csordában, a pásztorok alig vállalták őrzésüket. Mind a heverő, mina a kezes és az igás állatokat csak a kalászosok betakarításáig (augusztus) pásztoroltatták a nyári legelőkön. A tallók szabadulása után a gulyákat, a csordákat ráeresztették a letakart határrészekre. Az egyes állatfalkák csak a részükre kijelölt tarlókat járhatták. A fejős tehenek járásaként a közeli szántóföldeket jelölték ki, a távolabbi határrészekre a gulyák mentek, s ott legeltek őszig, a hideg idők beálltáig. 2 8 A XIX. század elején a gazdák körében egyre sürgetőbben jelentkezett az az igény, hogy nyaranta a járó (igavonó) állataik számára egy-egy 18. Uo. 1825. No. 249. 19. Uo. 1822. No. 273., 1826. No. 228. 20. Uo. 9. 1804. No. 139. 21. Uo. 12. 1822. No. 289. 22. Uo. 11. 1822. No. 100. 23. Uo. 12. 1827. No. 142. 24. Uo. 14. 1833. No. 304. 25. Uo. 9. 1812. No. 304. 26. Balogh I., é. n. 7. 1. (1803)., HBmL. Hajdúnánási Jkv. V. A. 301,/a. 9 1804. No. 98. 1811. No. 122. 27. Uo. 10. 1814. No. 117. 28. Uo. 12. 1822. No. 289. 26