Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
csiga nedvességkedvelő, meleg- és fénykerülő állat, így csak korai hajnalokon, esetleg a levegőt lehűtő délutáni esők után keresik fel élőhelyeit, leginkább az Egér-patak ártereit és a kisebb, vízjárta árkok térségét. A csiga ugyanis hidrofil állat, így különösen kedveli a nedves réteket, a nyirkos partszakaszokat. Fellelhető a melegtől és széltől védett árnyas, hűvös erdőszéleken is, ahol kevésbé fenyegeti teste víztartamának elvesztése. A dús vegetááójú erdőkben bőven talál táplálékot is magának. Az erdők talaja az esővizet is jobban tartja, tovább nyirkos, mint a mezőké, a hőt pedig nehezebben veszi fel és sugározza ki, így egyenletesen hűvös környezetet biztosít a csigáknak, melyeknek a szeles, száraz idő kedvez a legkevésbé. Ilyenkor általában rejtőzködnek, táplálkozni is csak estefelé merészkednek elő. Téli álmukból áprilisban ébrednek fel, a táplálékot adó friss vegetáció megjelenésekor, a talaj felmelegedésének hatásaképp. A szarvaskőiek szerint ez a hónap a legalkalmasabb a csigagyűjtésre, mert ekkor még könnyen észrevehetőek az állatok a gyér aljnövényzetben. A vegetáció kifejlődése után — főként június közepén — szinte már lehetetlen a gyűjtés. Mindezen ismeretekből arra következtethetünk, hogy a szarvaskőiek félévszázad alatt igen sok ismeretet halmoztak fel az éti csigáról, melynek begyűjtése fontos kiegészítő jövedelemforrása volt a helyi háztartásoknak. Maga a csigagyűjtögetés jövedelemszerzési módja mindig is teljesítményalapú volt: a felvásárlók a begyűjtött csigák súlya szerint fizettek. Ahhoz pedig, hogy minél nagyobb jövedelemre lehessen szert tenni, ismerni kellett a csigák legnagyobb arányú előfordulási helyeit és idejét. Legelőbb is pedig ismerni kellett magát a csigát, annak minden jellemzőjét. Szarvaskőn hosszú évek alatt, kitartó megfigyelések eredményeképp gyűlt össze az a tapasztalati tudás, ami a szarvaskőiek csigaismeretében akkumulálódott. A következőkben a csigagyűjtés makrogazdasági hátterét ismertetem. A 20. század második felében folytatott csigagyűjtögetés generatív jelensége az exportcélú kereskedelmi kereslet volt. Erre már — a csigagyűjtögetést, mint természeti gazdálkodási formát a néprajz kutatási területéhez az 1970-es évek végén először adaptáló — Gunda Béla és K. Kovács Eászjó is felfigyelt.273 Tárgyköri rövid megjegyzésüket — recens adatok híján — csak megismételni tudták a témakör (zsákmányolás-gyűjtögetés) későbbi kutaelején szakítják meg téli álmukat, és általában június közepén kezűnek el szaporodni, petét rakni, ami erősen indokolja a „gyűjtögetési tilalmat”. 273 GUNDA-K. KOVÁCS 1977: 499. 86
