Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
jértó) partján.185 Ekkor itt még olyan tömegben képződött a sziksó, hogy Rückert évi 50.000 centner (25.000 mázsa) sziksó kitermelését sem tartotta lehetetlennek.186 A sziksógyártást igazán azok a tavak tudták kiszolgálni, amelyekben nagy felületen kevés víz gyűlt össze, biztosítva a gyakori kiszáradást. A Fejértói-puszta déli határrészének szoloncsák szikes-mocsaras területe bővelkedett az ilyen tavakban. Rückertet a kedvező természeti adottságok, a már jelenlévő (konyád) termelési tapasztalat és a növekvő szódakereslet gyáralapításra ösztönözte. Ehhez tőkét egy hencidai birtokos, Beöthy Imre hétszemélyes táblai ülnök biztosított. A Beöthy-fele henádai sziksógyár 1791-ben kezdte termelni a sziksót, ami meglehetősen jó minőségű volt, „gyorsan el lehetett adni”.187 Hencidán csak finomítást végeztek (kristályosítással raffmáltak), a nyers sziksót a gyár külső, Fehértó melletti telephelyének szjksófőzp ütemében állították elő. A Fehértónál gyűjtött sziksós föld éves mennyisége az 1790-es évek elején 1440 m3 körül volt, egy-egy munkás körülbelül napi 2,2 m3-t gyűjtött össze. /I munka áprilisban kezdődött (miután a tó párolgási intenzitása megnőtt) és október-november végéig tartott. Eleinte seperték (napfelkelte előtt, harmatos reggeleken leginkább idős asszonyok), majd később széles kaparóekékkel „vakarták” a sziksós földet, amit ezután csomókba hánytak, majd vermekhez szállítottak, ahol gúlákba rakva szalmával és földdel takartak be, hogy Jobban összeálljon és érjen”.188 szikföldet néhány nappal később kilúgozták, ülepítették, majd addig főzték, amíg „kásás” anyaggá alakult. Ezt az anyagot szállították a Fehértótól Hencidára, 185 A konyáriak pusztabeli sziksógyűjtésének ekkor már évtizedes hagyományai voltak. Hatvani István professzor 1777-ben közölt adatokat a Debrecentől dél-keletre lévő települések („főúri” kezdeményezésű) sziksótermeléséről: „A sziksót ezeken a területeken nemcsak a sziksófőzők, hanem a debreceni szappanosok is a föld felszínéről kupacokba söpörnek és gyűjtenek össze ... a földfelszínről kapával, vagy vakarával illetőleg vakaróseprő szerszámmal a földet lekaparják, megmarad a színtelen, sárgás, lágy homokos föld. Ez a felszín, ha a nap melege és a meleg szelek kiszárítják, könnyen lekaparható és összegyűjthető. Más hasonló helyeken pedig, míg a nap heve nappal meglehetősen nagy, az éj pedig és a hajnal lehulló harmatban gazdag, akkor kaparó segítségével levakart, vagy kapa segítségével megtisztított földfelszínen hal- mocskák, göröngyök emelkednek ki, melyeket azalatt míg a harmat a fűben tart, seprővel halmokba söpörnek. Ezt a mi mezőinken, Debrecenben dél felé teszik, hasonló képpen Kis-Pércsen, Hosszú-Pályin, Kis-Marján, Konyáron, Derecskén.” — HATVANI 1777: 110., 141. 186 SZATHMÁRY 2004: 4. 187 SZATHMÁRY 2004: 5. 188 „Az érés fokát úgy állapították meg, hogy egy keveset tenyérben szétdörzsöltek. Ha nyom nélkül szétdörzsölődött és a tenyeret érezhetően lehűtötte, a sziksó érett volt.” SZATHMÁRY 2004: 2. 61
