Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
ahol kemencében hevítve, kristályosítva, finomítva elnyerte végső formáját. A Fehértó mellett álló 20 méter hosszú és 12 méter széles, fából épített sziksófőző üzemben éjjel-nappal dolgoztak a főzőüstök mellett. Munkaleállással csak fahiány, szállítási nehézségek esetén kellett számolni. A főzőüstöknél öt főző és egy felügyelő, a tónál tizenkét gyűjtő dolgozott. Ez utóbbiak telente a sziksó helyett fát, gallyakat, trágyát gyűjtöttek a tüzeléshez. Az üzem egy kocsissal, egy kocsival, négy lóval, két szekérrel, tizenkét ökörrel és tizennégy cseléddel is rendelkezett.189 A hencidai sziksógyár sikere a Nagykerekiben birtokos Hódossy Jánost is meggyőzte egy leendő beruházás rentabilitásáról190, így 1792-ben ő is felállíttatott Rückerttel egy gyárat Esztáron. A Hódossy-féle esytári s^ik- sógy árnak (bár lényegesen kisebb volt a henádaitól) ugyancsak volt telephelye a 'Fehértó mellett. A pusztai sziksófőző kisipar lendülete azonban hamar megtört. A hencidai és az esztári gyár a Leblanc-féle nagyipari szódagyártási eljárás191 magyarországi elterjedésével párhuzamosan, a sziksó iránti kereslet csökkenése miatt, az 1830-as években kezdett hanyadani. Az évtized második felében ráadásul a pusztai szikes tavak vízállása minden nyáron magas volt, így csökkent a begyűjthető sziksó mennyisége is. Rückert gyárainak visszafejlődését az állandó tüzelőanyag beszerzési problémák is gyorsították. A közeli erdőket a tulajdonosok letarolták, távolabbi vidékekről pedig már nem érte meg tűzifát szállíttatni. A Rückert tervezte fejértói sziksófőző üzemek pontos pusztai (közelítve tóközi) helyét nem lehet meghatározni. 1839-ben Irinyi János ugyan említ egy sziksófőzőt a Sóstóhoz közeli csapszék (azaz a Mess^elátó 189 SZATHMÁRY 2004: 5. 190 A sziksó korabeli értékére mutat rá egy 1813-ban (a konyári városvezetők és a derecskéi uradalom plenipotentiariusa között született) a konyáriak szolgáltatásait rendező szerződés, melynek egy pontjában a földesúr a „regale beneficiumokhoz” hasonlóan ragaszkodik a sziksó szedésének (hasznot hajtó) jogához és a lakosok által azt begyűjteni csak a szántóföldi vetések és a legelők „apróbb szikes helyein” engedi. HBML XI. 601/1., közli: PAPP 2002:164. 191 A 18. század utolsó harmadában a Francia Tudományos Akadémia felhívására, Nicholas Leblanc által kifejlesztett eljárás, amely a konyhasóból történő szóda- előállításon alapszik. A fejlesztés „kényszerét” a francia-angol háborúk miatt akadozó amerikai hamuzsírszállítmányok nélkülözése idézte elő. Az eljárás során a szódából egyszerű módon lúgot (nátrium-hidroxidot) állítottak elő. A nátronlúg forradalmasította a szappangyártást, annyira lecsökkentve a szappan árat, hogy az hamarosan a legszegényebbek számára is elérhetővé vált. Az első magyarországi Leblanc-féle eljárással működő szódagyárat Reisz János alapította Máramaroson 1826-ban. 62
