Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

térkép144 szolgáltatja. Ez a térképes ábrázolás arról árulkodik, hogy bár a 18. század közepére meghatározó lett a település szabályos, utcás falu volta (hiszen egymás mellett fekvő, keskeny, hosszú és egymással hosszanti oldalukon érintkező szalagtelkek sora húzódott az utcák túlnyomó többsége mentén), de a korábbi évszázadok belterülete egyfajta halmazps, szabálytalan alaprajzi jelleget is magán viselt. A faluközponttól északra eső rövid utcás, zugos145 belterületi egységben ugyanis még a 18. század közepén is szabálytalan alakú táblatelkeken, rendszertelen összevisszaságban helyezkedtek el a házak. A telekformák ilyetén alakulását minden bizonnyal befolyásolta a település természeti környezete, domborzata is: több táji objektumot — elsősorban mély fekvésű láprészeket, vízállásokat146 — elkerülve, a partosabb szárazulatokon, laponyagokon szerveződhettek az első telkek.147 Később a letelepülők tájátalakító tevékenysége lassan megszelídítette a kezdetben hasznosíthatatlan területeket; a mocsarakat lecsapolták, helyüket feltöltötték, tápláló ereiket elterelték. A belterület meghódította „belső környezetét”. Ezzel párhuzamosan rendezte az újabban létesülő telkeket szabályos egymásutániságba a már fentebb említett két, egymást keresztező jelentős kereskedelmi út148. A belterület alaprajza lényegileg már a 18. század közepén egy kereszjutcás, szalagtelkes útifalut formált és a következő századokban is leginkább a két országút oldalán futó szalagtelek-sorok bővültek tovább (12. ábra).

144 HBML BmT 1. — A dokumentum forrásértékét növeli, hogy nem csak Hosszúpályi- nak ez a legkorábbi térképes ábrázolása, de a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban őrzött bihari térképek közül is ez a legrégebbi (vö. MÓDY 1972b: 125.).

145 A népnyelv még a 20. század közepén is zugnak, sikátornak nevezte a belterület ezen kis utcácskáit. A mai Táncsics utcát például a század elején — egy helyben lakos kereskedő, temetkezési vállalkozó után — Tóth János zugnak hívták a pályiak.

146 A térképen több helyütt (főként a belterület déli és keleti határánál) olvashatjuk a mocsár, vizenyős terület értelmű palus latin kifejezést. A belterület alapvetően lapá- lyos jellege nagyban megkönnyítette, hogy még a 20. században is (a települést nyugatról határoló Kis-folyó egyik utolsó lecsapoladan vízállásából kialakított) halastavat tartsanak fenn a Lichtschein-birtok (korábban Zichy-uradalom) intézői a belső major díszkertjében (a mai Keskeny utca térségében, de a területet Vilegóriának is nevezték a pályiak, a tó melletti kerti építmény után).

147 Vö. Novák 1995: 61.

148 A belterületi formálódás történeti tényezőjeként vehető számba a Debrecen—Váradi út (fentebb már jegyzett) I. Rákóczi György általi fejlesztése annyiban, amennyiben a kereskedelmi utak fejlődésével párhuzamba állítható a település utcásodása, utcahálózatának fejlődése. Ez esetben valószínűsíthetjük, hogy a belterület jellegadó kereszt- utcás struktúrája a 17. század közepén szilárdult meg.

48