Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
kőépületeket, feketével pedig a fa, vályog, nád falazatúakat színezve) ábrázolniuk kellett volna117. A térképszelvényeken például egyetlen gabonatermesztő major (vagy tanya) sem szerepel. Ezek hiánya pedig arra enged következtetni, hogy a 18. század végén nem folytattak belterjes földművelést a Eejértói-pusztán. Ennek oka, hogy a birtokosokat nem ösztönözte semmi az intenzív gabonatermesztésre (és így a majorságépítésre sem118): ehhez ugyanis a munkaerő szűkös, a jobbágyrobot korlátozott hatékonyságú, a gabonakereslet pedig alacsony szintű volt. Ehelyett (a puszta nagy részére kiterjedő) uradalmi nagybirtok tulajdonosa például az árendába adást tartotta a pusztai birtok legjövedelmezőbb hasznosítási formájának. A konyári árendátoroknak pedig hasznot ugyancsak nem a szántóföld terménye, a gabona hozott, hanem a pusztán legeltetett állat, főként a szarvasmarha értékesítése.119 Ezért majorépületek helyett a korszakban csak a jószágállomány számára létesített telelők, állattartó telepek lehettek a pusztán.120 Ezeket azonban nem volt kötelességük ábrázolni a felmérést végző mérnöktiszteknek, így esetleges helyük meghatározása ma sem lehetséges. Csak feltételezhető, hogy e telepek egyszerű építményeinek (a szénatárolók, akiok, karámok, szárnyékok együttesének) helyén épültek fel később, a 19. század elején a földesúri nagybirtok majorépületei. A pusztán a konyáriak hagyományosan külterjes állattartásának megszűnésében valószínűleg több tényező is szerepet játszott. Egyrészt a 19. század folyamán megváltozott Konyár belső határának hasznosítása (az ármentesítés arányában növekedett a művelés alá vont terület, ezen belül pedig megfordult az évszázadokon át túlsúlyos legelő-szántó arány121). Konyáron is jövedelmezőbb lett az intenzív gabonatermesztés, mint a vágóállatok tenyésztése, vagy az állati termékek előállítása. A konyáriak legelőszükségletét egyre mérsékelte az istállózó állattenyésztés elterjedése. Másrészt a diószegi uradalom gazdasági magatartása a 19. százára döntően megváltozott. Az uradalom megnövekedett igényét a szántóföldekre a majorsá117 Mint ahogy ezt meg is tették például a közeli Bajonta csárda, vagy a Debrecen—Várad országút Hosszúpályi szakaszán, a Fejértói-pusztától északra lévő Csonka halmi csárda esetében. 118 Ekkor ezt talán a pusztán uralkodó földtulajdoni formának számító nagybirtok tulajdonosán kívül más birtokos nem is engedhette volna meg magának. 119 Orosz 1993: 32. 120 Vö. Balogh 1976:1-22.; Orosz 1976: 45-50. 121 A művelési ágak határbeli, százalékos megoszlásának legjelentősebb változása az 1771 és 1864 közötti majd száz év alatt ment végbe (1771: szántó — 16%; rét — 28%; legelő - 43%. 1864: szántó- 49%; rét - 12%; legelő - 24%.). VARGA 2002: 259. 39
