Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai
takarítás robotjával is tartottak, aprójószágaikból pedig karácsonykor kötelesek voltak ajándékot adni. Az uradalmi központ, Pocsaj a Rákócziak birtoklása idején emelkedett ismét a térség centrumává. 1641 és 1650 között I. Rákóczi György erőteljesen fejlesztette pocsaji birtokát. 1642-ben hidat építetett a Berettyó és az Ér folyókra, jelentőssé téve ezzel a Pocsajon (valamint a fejértói határon és Hosszúpályin) áthaladó országúinak a Debrecen és Várad közötti forgalmat biztosító szerepét. Debreceni Tamás, a fejedelem magyarországi javainak jószágkormányzója azonban a közlekedési folyosó megnyitásának veszélyeire is felhívta a figyelmet: „... nemhogy Ország útját kellene erre hozni ... mert az úton járó most mind Istentelenül jár ... ha itt Ország útja lészen, Fejértónak, Hosszú-, Monostoros Pályinak annyi jövő-járó szállója lészen, hogy azoknak is pusztulásuk lészen.”91 Debreceni aggályait a századvég eseményei igazolták. Az elkövetkező húsz évben jelentősebb hadmozgás ugyan még nem sújtotta a vidéket, sőt a „lokális békeévek” egyikében, 1653-ban Pocsaj újonnan épített, erődített udvarháza adott helyett Bornemissza Anna és Apaffy Mihály, későbbi erdélyi fejedelem esküvőjének. A „török engedetlen vazallusának”, II. Rákóczi Györgynek uralkodása azonban a pocsaji uradalomra is pusztulást hozott. 1660. május 9-én a Várad ostromára készülő Szejdi Ahmed pasa támadta meg, majd rombolta le Pocsaj erősségét, lemészárolva az odamenekült környékbelieket is.92 Fejértó ezt a dúlást átvészelhette, mert Kys ¥ ej értó néven még 1678-ban is a pocsaji uradalomhoz tartozó, adózó településként említi Nagy Ferenc (az I. Rákóczi Ferenc halála után annak özvegye, Zrínyi Ilona kezelésébe került) Rákóczi birtokok összeírója. Az összeírás idején bár Fejértó lakott település lehetett, de a conscriptor megjegyzése szerint „a vetései után járó kilencedet már idegenek adták’’'.93 A település eredeti jobbágynépessége tehát a század közepén, míg maga a település (és talán új népes91 DÉTSHY 1982: 98. 92 DÉTSHY 1982: 116. 93 1678: UC. 34 : 52. Kis Fejértónak Fejértó településsel való azonosítását problematikussá teszi, hogy, így nevezték a határ egyik első (a 19. század elején épült) uradalmi majorját is. A Kis Fejértó-major pedig a középkori településnek még csak nem is a környékén, hanem attól kelet-délkeleti irányban, mintegy 3 km-re volt található. Elképzelhető tehát, hogy a későbbi major (ekkor még meglehetősen mocsaras, eldugatott) helyén a 17. század második felében már létezett valamilyen telep, mely akár a század közepi hadmozgások miatt elmenekült fejértóiak (vagy más településről származók) új lakhelye is lehetett. Ha így is volt, a 18. századot lakottan ez a telep sem érte meg. 33
