Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

IV. A 18–19. századi pusztahasznosítás és hatásai

sége) feltehetően csak a század utolsó évtizedeiben pusztulhatott el. A felszabadító háború időszakában ugyanis e térség (a három „ország” határvidéke) a seregek állandó vonulásainak és csatározásainak színtere volt. 1685. elején Thököly kurucai lepték el a Berettyó mellékét. Az ekkor már menekülő Felső-Magyarországi fejedelem csapatvezérei közül Halasy Sámuel a Fejértóhoz közeli Monostorpályin szállásolta be katonáit. Maga Thököly az év végén Konyár mellett ütött tábort.94 A környező helységek népének kenyerét a kurucok csakúgy felélhették, mint az 1692-ben Vára- dot ostromló Heisler Donát császári seregei.95 1693-ban a krími tatárok betörését szenvedte a vidék. Bár a felszabadító háború harcainak veszteségeiről nincsenek számszerű adataink, a hadak felvonulási útvonalához közel eső Fejértó végleg minden bizonnyal ez időszakban néptelenedett el. E harcok idézhették elő a lakosság pusztulását, elmenekülését vagy elköltözését, ami pedig maga után vonta a falu és a vele kapcsolatos kultúrtáj lassú visszafejlődésének, eldurvulásának, pusztulásának, magának a pusztásodásnak a folyam at át. Az 1692. évi kamarai összeírás szöveges megjegyzései rögzítették először Fejértó település megsemmisülését. Az összeírás idejében a Rákócziak és (a 16. század közepe óta) az Ödönffyek (vagy Eödönffyek) birtokában lévő immár puszta Fejértó földjeinek egy részét a szomszédos helység, Konyár mezőváros lakossága bérelte.96 97

A Rákócziak birtoklása 1701-ben, II. Rákóczi Ferenc birtokainak kincstári elkobzása következtében szűnt meg Fejértón, ami így 1703-ban már a Bihar megyei kamarai birtokok jegyzékében szerepelt (az Esterházy Pál nádor számára, elmaradt nádori fizetése helyett, 100.000 forint értékben lekötött bihari hajdútelepek egyikének) Konyárnak praediumakéntP1 Biharban a birtokeladás és eladományozás jogát a 18. század első évtizedeiben az udvari kamara gyakorolta,98 mivel a bécsi udvar a vármegye egészét (mint előzőleg török uralom alatt lévő területet) új szerzeménynek tekintette.99 Fejértót azonban még 1722-ben is a fiscus tulajdonát képző pusztaként írták össze, melynek használatáért a meglehetősen kevés szántóte94 Reiszig 1901.

95 DÁVID 1982: 119.

96 PAPP 2002: 119.

97 1703: UC. 87 : 4

98 A kamara a 18. század első harmadában gyakran inkább bérbe adta, mint eladományozta földjeit. (PAPP 1979. 116.)

"Mezősi 1943: 203-204.

34