Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
VII. Összegzés
ti körülmények késztették pusztahasznosításra. Mivel képtelenek voltak védekezni az árvizek ellen, nem tudták kihasználni saját határuk területi nagyságát. Csak a határ egy részén gazdálkodtak, ami nem elégítette ki növekvő népességük szükségleteit. Ezért kezdték el a közeli puszták hasznosítását. Másrészt azt is megállapíthatjuk, hogy a pusztahasznosítás végét nem a természeti környezet megszelídítése idézte elő, hanem a pusztatulajdonosok gazdasági magatartása. Amíg Bakonszegen már az 1770-es évek elején, addig Konyáron csak az 1810-es évek után kezdődött el a földesúri nagybirtok terjeszkedése. Az árvízmentesítés első eredményeit az uradalmi munkaszervezetek érték el. A paraszti közösségek pusztahasznosításában nem a környezetátalakítás, hanem környezetkiélés dominált. Harmadrészt fontos megállapítani, hogy a pusztahasznosítás módja nemcsak a környezet ökológiai adottságaitól függött, de a közösség kultúrájától is. Bár az ártéri környezet különösen kedvezett a nagyállattartás számára, ezt a lehetőséget csak a hajdú múlttal rendelkező konyáriak használták ki, Bakonszeg jobbágy közössége elsősorban a szántóterületek megszerzése miatt létesített pusztabérletet. Igazolható tehát az ökológiai antropológia által átvett posszibilista tétel, miszerint a természet korlátokat szab és lehetőséget kínál, de a hasznosítás rendjét végül is a (kultúrába kódolt) emberi döntés határozza meg. Kutatásom a Fejértói-puszta 19. századi hasznosítására is kiterjedt. A század elején majorok létesültek a puszta területén. Ezek monokultúrás gabonagazdaságok voltak. Működtetésük jelentős kézi munkaerőt igényelt, melynek száma a 20. század közepéig növekedett. Mivel a puszta az 1730- as években Hosszúpályihoz került, ezért a majorsági munkások Hosszúpá- lyi népességét növelték. A „kint lakó” agrármunkások faluba telepítése a mezőgazdaság szocialista átszervezésekor következett be. A telepítésházépítés jelentősen megnövelte Hosszúpályi belterületét, amely ennek köszönhetően nyerte el mai formáját. A majorsági gazdálkodás kiterjedése, határhasználati túlsúlya tehát olyan jelenségeket idézett elő, mint a demográfiai növekedés, vagy a településszerkezet változása (4.2.3. fejezet). Ezen folyamatok vizsgálatához, az összefüggésrendszer megértéséhez ismét a történeti megközelítést alkalmaztam. A pusztahasznosítás környezetátalakító hatásait vizsgálva fedeztem fel egy speciális határhasznosítási formát, a sziksógyűjtést. Történeti adatok bizonyítják, hogy a sziksó felvevő piacát a debreceni szappanosipar képezte. Az is bizonyítható, hogy a sziksógyűjtés nem a természeti környezet változása, hanem az ipar hanyatlása miatt szűnt meg a Fejértói- pusztán. Ugyanakkor feltételezhetjük, hogy a gyűjtögetéssel változott a 174
