Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
VII. Összegzés
sziktavak rendszere, hiszen a gyűjtés a széles sekély, könnyen párolgó vízpartokon volt eredményes. Ezek fenntartása talán nyomot is hagyott a természeti környezeten. Nehéz azonban biztos megállapításokat tenni, mert a „sziktó-kezelés” tekintetében szűkszavúak a források. Ezért döntöttem úgy, hogy egy a sziksógyűjtéshez hasonló, speciális határhasznosítási forma recens vizsgálatával keresek analógiát a fenti jelenségekre. Hosszas kutatás után találtam meg a szarvaskői csigagyűjtögetés témáját. A Bükk lábánál fekvő, szűkhatárú Szarvaskő alkalmas terepnek ígérkezett a pusztai környezet modellezésére. A csigagyűjtés pedig kiváló kutatási lehetőséget kínált a speciális határhasznosítási formák makro- és mikrogazda- sági helyzetének és ökológiai viszonyrendszerének bemutatásához (4.2.4. fejezet). Szarvaskőn a csigagyűjtögetés a természeti környezet függvénye volt, de gyakorlását a jövedelemszerzési igény és a kereskedelmi kereslet tette lehetővé. így történhetett ez a Fejértói-pusztán is, ahol adott volt a szikes környezet, de a szappanos ipar kereslete nélkül nem alakult volna ki a sziksógyűjtés gyakorlata. Szarvaskőn a csigagyűjtést a gyűjtögetéssel, csipkeszedéssel, gombázással foglalkozó, az erdőket jól ismerő specialisták kezdték el. A sziksó esetében is feltételeznünk kell, hogy gyűjtői kezdetben határjáró emberek voltak, akik ismerték a puszta azon területeit is, melyeken nem lehetett gazdálkodást folytatni. Talán itt is a szegényebb, halászó, pákászó, gyűjtögető életmódot folytató csoportok tagjai között kell keresnünk az első sziksógyűjtőket. Ahogy a csiga megjelent a szarvaskőiek táplálkozáskultúrájában, úgy a sziksó is része lett a konyáriak kultúrájának, házi szikszappan formájában. Ez végső soron higiéniai szokásaikra is hatással volt. Szarvaskőn a gyűjtögetés következtében csökkent a csigák házátmérője, mert a gyűjtögetők a nagyobb példányokat rendre kiemelték a populációból. Jelentéktelennek tűnő, de mégis meglévő módosulás, melyet ember idézett elő. A sziksógyűj tésnek ugyancsak lehetett környezetátalakító hatása. A sziksó talajból való kivonása javíthatta a termőképességet, ami hozzájárulhatott a földművelés kiterjedéséhez. A sziksó és az éti csiga vizsgálata arra hívja fel a figyelmet, hogy a hagyományos paraszti kultúra lokális közösségei képesek voltak a természet legkisebb és legjelentéktelenebb elemeit is adaptálni hagyományos ökológiai tudásanyagukhoz. Az ökológiai megközelítés lehetővé tette, hogy az észak-bihari szőlő- és borkultúra vizsgálatakor — a korábbi kutatásoktól eltérően — olyan kutatási területet válasszak, amely hiteles értelmezési keretet képez. Az általam vizsgált ökológiai tényezők alátámasztották a felismerést, hogy Eszak-Bihar szőlőskertjei egységesen a nyírségi futóhomok-vidékre települtek, melynek felszínét jellegzetes parabola és szegélybuckák alkotják. Ez a vál175
