Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

III. Kutatástörténeti előzmények

lehet, mint a földtani jelenségek. Sőt, a közigazgatás tagoló jellege a 19. század végétől folyamatosan erősödni látszik. Nem is csoda, hiszen a földrajzi kistájak egységesülő rendszere egyre kevesebb „különbséget termel”. Kevesebbet, mint a térségi közösségek igazgatási szervezetei. Amíg a természeti határok lassan elmosódnak, addig a közigazgatásiak legfeljebb eltolódnak, és nemegyszer „kiéleződnek”.28 Éppen ezért a 20. századi (hagyományos- és poszt-) paraszti kultúra vonatkozásában a magyarországi Bihart sem lehet már a Sárrétek, vagy az Érmellék keretén kutatni, hiszen a tájátalakító-vízmentesítő munkálatok a 19. század végére befejezték Bihar új tájföldrajzi egységének, az összefüggő Síkbihamak a kialakítását. Az ennél kisebb térségeknek a néprajzi kutatások általi, földrajzi szempontú leválasztása, teljességgel indokoladan.

Észak-Bihar „kistáji megkonstruálása” ellenben érvényes, és igen szükségszerű lehet, amennyiben egységes, tudományosan szilárd keretet biztosít a térségben folytatott néprajzi kutatásoknak, melyek eddig egymástól függedenül zajlottak. A kistáji keret lehetőséget kínálhat a múltbeli kutatások eredményeinek újraértelmezésére, összehasonlítására, és előirányozhatja a jövőbeli kutatások összehangolását. Bár a néprajztudomány konstruktív, a kutatásokat megkönnyítő (sőt előmozdító) tevékenysége az és^ak-bihari néprajzi kistáj létrehozásában tagadhatadan, de nem az egyeden tényező. Ahogy fentebb említettem, Észak-Bihar nem rendelkezik különösebb földrajzi karakterrel, de a gazdasági és (köz-)igazgatás szervei régtől integrációs hatást gyakorolnak településeire.29 Fontos tehát leszögezni, hogy a kistáj megkonstruálását történeti-közigazgatási tényezők is befolyásolták.

Történeti forrásokból tudjuk, hogy a térség — az Ákos-nemzettség birtoktömbjeként — már a 13. században külön egységet alkotott. A 17. század elején állami (erdélyi fejedelemi) tulajdonba, majd a 18. századtól

28 A 20-21. századfordulón az észak-bihari közigazgatási határok nem a szomszédos

térségekkel szemben „éleződtek ki”, hanem a belső területek vonatkozásában. Eszak-Biharnak ugyanis jelenleg két települése is alkalmas a térségi közigazgatás vezető szerepére. Ez az érdekkülönbözőség az elmúlt évtizedekben kétszer is komolyan felvetette a térség kettéosztását, egy „belső határ” megvonásával. Először a statisztikai kistérségek 1990-es évek végi megalkotásakor, másodszor pedig a járási rendszer visszaállításának 2010-es évek eleji szervezésekor váltott ki erős indulatokat a központi szerep kiosztása, amit a térség mindkét városa, Derecske és Létavértes is magának követelt.

29 Az észak-bihari települések jelenleg is közös közigazgatási szervezetbe, a Derecskéi Járásba tartoznak.

15