Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században
dik gazdaság?44 azaz a nagyüzemi termelés mellett folyatott kisüzemi, családi gazdálkodás része volt, mint a magántulajdonban maradt szőlőskerti szőlőterület. Az 1953-tól 1968-ig terjedő szűk két évtizedben a háztáji gazdaságot a szövetkezeti tagok kizárólag önellátásuk biztosítására használhatták. Ez a szabályozás pedig sajátos módon konzerválta a szőlőskertek hasznosítását is. Egyfajta egyensúlyi állapot jött létre ugyanis a második gazdaság struktúrájában: a tsz-tagok nemcsak például szántóra kértek kiadni a háztájit, hanem részben a szőlőt is megtartották, hiszen a családi borfogyasztást ugyanúgy ki kellett elégíteniük,444 445 mint például a kenyérgabonaszükségletet. A háztáji kikérhető legnagyobb (1600 négyszögölös) területétől ezért a legtöbbször csak kisebbet igényeltek, hogy lehetőségük legyen részben szőlőjüket is megtartani (ugyanis a háztáji gazdaság és a magántulajdonban lévő szőlőterület együttes mérete sem haladhatta meg az 1600 négyszögölt).446 Nem a megörökölt 400-800, de legalább egy 200-400 négyszögölös nagyságú szőlőt rendre meghagytak tehát maguknak. így a szőlőleadás a szövetkezetesítéssel szinkron fokozódott ugyan, az egyénenkénti szőlőbirtoklás mértéke pedig jelentősen lecsökkent, de ez még nem vezetett a szőlőterületek teljes elhagyásához: a szőlőparcellák ekkor még inkább aprózódtak, mint elvadultak. A háztáji gazdálkodás kezdetén a szövetkezeti tagok családjai csak egyetlen háztájit igényelhettek. Később azonban a család minden, a szövetkezetben dolgozó tagja külön háztáji gazdasághoz juthatott, ami jelentősen megváltoztatta egy-egy család „szőlőbirtoklási stratégiáját” is. A gazdaságirányító családfő ugyanis, saját háztáji gazdasága „terhelése” helyett, a nyugdíjas kort közelítő szüleinél „hagyta” (azaz visszatartotta saját öröklésétől), esetleg a munkaképes kort éppen elérő gyermekeire íratta a szőlőt, attól is függetlenül, hogy azt ki művelte meg.447 De a gazda akár 444 Báli 2005:157. 445 Megjegyzem, hogy a 20. század közepén a vidéki lakosság vezetékes ivóvízellátása még koránt sem épült ki annyira, illetve az italfogyasztás szokásrendje sem változott meg olyan mértékben, hogy a borfogyasztást kizárólag élvezeti célú tevékenységnek kelljen tekintenünk. A borfogyasztás a korszakban még a folyadékbevitel egy fontos formájának tekintendő. 446 hiba ott kezdődött, hogy annak idején a szőlőt beszámították háztájinak. Volt olyan, aki semmit nem kapott volna, mert kétszer annyi szőlője volt, mint amekkora a háztáji lehetett. Aztán csak az lett a vége, hogy a szőlőt itt kellett hagynia. így kezdődött el a szőlők pusztulása. ” Sz.S. Létavértes 447 ,y\. szőlőt a feleségem nevére vettem, hogy a háztájimat ne háborgassák." N.J. Derecske; Vö. „Nagyapám rám hagyta a szőlőjét. Amikor megnősültem, 1959-ben. Apám a nevemre is íratta, 140
