Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)
V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században
úgy is birtokosa maradhatott saját szőlőjének, hogy egyáltalán nem is vett részt a szőlő művelésében (mert egyéb jövedelemszerzési tevékenységgel volt elfoglalva), hanem azt az öregebb, esetenként fiatalabb családtagjaira bízta. A. felgyújtott adatokból az tűnik ki, hogy a gazdaságirányító, már jelentős gazdálkodási tapasztalattal rendelkező, de még ereje teljében is lévő középkorú gazdageneráció, ha módja volt rá, akkor inkább családtagjaira „testálta át” a szőlőt, amit velük is műveltetett meg. Az atomira zsugorodott egyéni gazdaság struktúrájában a szántóművelés-állattenyésztés üzemágai ekkor is jelentősebbek voltak ugyanis, mint a szőlőművelés. A létfenntartás minimumát biztosító ágazatok irányítását a felelős családfő nehezen adta ki a kezéből. Ugyanakkor adataim szerint a „szőlőbirtoklás stratégiáit” emocionális tényezők is befolyásolták. Olyan is előfordult például, hogy a gazdák a szövetkezeten belüli, kollektív munkatevékenységüket is „magánszőlőjük” műveléséhez igazították: egy konyári tsz-tag például szándékosan abban az üzemegységben vállalt munkát, melynek telephelye a régi családi szőlőhöz a legközelebb esett: „1960-ban, amikor beléptem a ts^-be előbb kocsis voltam, mert a lovaimat sajnáltam leadni. De kevés volt a pénz ezért átmentem a tehenészetre. Ebben az is közre játszott, hogy a tehenészet volt a legközelebb a szülőföldünkhöz így könnyebben is tudtam segíteni apámnak, mert akkor már ő művelte a szőlőt. ”448 * Bonyolult, a család háztáji gazdaságaitól koránt sem függetien rendszere jött tehát létre az — egyébként legális — szőlőbirtoklásnak, amely inkább megszilárdította, mintsem tönkre tette a szőlőskerteket. Nem is csoda, hogy adatközlőim rendre megállapították, hogy „az ’50-60-as évekig mégjól álltak a szőlőskertek, foghíj nélkül voltak. ”H9 A gazdasági statisztika adatai is ezt támasztják alá. Sőt az egyes időmetszetek adatsorinak összehasonlításából nem is következtethetnénk a szőlőskertekben ezidőben végbement strukturális változásokra. Ha csak a szőlőskerteknek a különböző korszakokban felmért határbeli területeit vetjük össze, akkor az 1960-as évekre nem egy végletesen szétaprózódott, gazdaszervezetében megbommert így legalább megmenekült a tsz-től, nem vonták le a szőlő 300 kvadrátját a háztájijából. Egy fiatalember akkor nem mondhatta a szüleinek, hogy »én nem megyek, azj nem csinálom!« Mentem és csináltam. ” P.S. Hosszúpályi; ,,A háztájiból levonták a szőlőt, például a mi esetünkben 400 négyszögölt, de úgy, bogi tőlem is, meg a feleségemtől is csak a szőlőterület Jelét-felét vonták le, 200-200 négyszögölt, mert kettőnk nevén volt a szőlő. Volt, aki meg is variálta, és átírta a felesége nevére az egészet, mert akkor neki megmaradt a teljes háztáji, tudott rajta gazdálkodni.” MS). Létavértes 448 T.S. Konyár 449 M.I. Konyár 141
