Bihari-Horváth László (szerk.): Legelőpuszták, szőlőskertek, tanyavilágok - A Bocskai István Múzeum Közleményei 1. (Hajdúszoboszló, 2016)

V. Az észak-bihari szőlőskertek hasznosítása a 18–20. században

5.2.4. Csemegeszőlő-értékesítés

Hosszúpályi paraszti szőlőkultúrája kezdetben az önellátó termesztésből adódó házi borfogyasztás elterjedése miatt (azaz a népi táplálkozásra, a fogyasztáskultúrára gyakorolt hatása miatt) volt meghatározó, később — a szőlőskerti területek bővülése következtében — pedig már egy kiegészítő jövedelemforrást is biztosított a pályi parasztságnak.386 Ugyan a termesztett szőlő túlnyomó részéből a szőlősgazdák általában bort készítettek, de kisebb mennyiségben, családi fogyasztásra csemegeként mindig is raktak el szőlőt: szüretkor a szjpszplöt a borszőlő közül állószőlőnek kiválogatták.387 A nemesített csemegeszőlő-fajtáknak a 19. század végi elterjedésekor a gyümölcsként fogyasztható étkezési szőlők iránt a vásárlói kereslet is megnövekedett. Ezt használták ki a hosszúpályiak, amikor szőlőjüket Debrecen gyümölcspiacán kezdték el értékesíteni.388 389

Hosszúpályiban leginkább a következő — többnyire fehér — csemegeszőlő-fajtákat termesztették: a 19. század végén a juhcsecset, a tökszp- lőt3S9és a mazsolaszőlőt; a 19-20. század fordulójától (a már kifejezetten gyümölcsfogyasztásra nemesített fajták közül) az Ezeréves Magyarország emlékét, az Erzsébet királyné emlékét; a 20. század első felében a szőlőskertek királynője muskotályt, a Szpter Gusztáv muskotályt, a Kossuth-szplőt, az Afuz^Uit, a Napóleont, a hungáriát (ami valószínűleg a Gloria Hungariae-val azonos); a 20. század közepétől a Pannónia kincsét és az 1970-es évektől az Olimpiát. A csemegeszőlő-fajták mellett Hosszúpályiban több kettős hasznosítású (borszőlőként is termesztett) fajtát is csemegeként értékesítettek. Ilyen volt a 19. század második felétől termesztett fehér, piros és szagos saszja, a 20. század elejétől a Csabagyöngye, az 1930-as évek után a Kocsis Irma és az Irsai Olivér. A kifejezetten borszőlők közül is többeket csemegeként termesztettek a hosszúpályiak: a 19. század végén a fehér és fekete gohért, a 20. század elejétől a különböző muskotály fajtákat, vagy a Medoc noirt.

386 A 19. század első felétől a jobbágygazdaságok számára — telki állományuk korábbi súlyának elvesztése, állandó aprózódása miatt is - a szőlőbirtokok alkalmasak voltak arra, hogy kiegészítő üzemágává váljanak (vö. ÉGETŐ 2001: 538.).

387 Az állószőlő elrakása a gyümölcstartósítás egy formája.

388 „Még as; 1950-es években is vonaton, kosarakkal hordták piacra a szőlőt a hosszúpályiak. A Hosszúpályi—Debrecen menettérti vonatjegy ára 11 forint 20 fillér volt. A gyümölcspiac az 1970- es évek elejéig a Nyomtató utcában volt. A vonatról villamosra kellett átszfillni. 50 filléres szakaszjeggyel egészen az Egymalom utcáig lehetett utazni, ott kellett leszjllni a piachoz ” Bodnár László közlése

389 Konyáron ezt a fajtát töklevelűnek nevezték (vö. KURUCZ 1964: 24.)

120