Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúszoboszló, 2018)
Muzeológia - Nagy István: Emlékezés dr. Juhász Imre múzeumalapítóra
Emlékezés dr. Juhász Imre múzeumalapítóra jait látva a város vezetésében felmerült a múzeum fejlesztésének gondolata. Erre azonban majd csak évek múlva került sor, amikor 1981 -ben megvalósult az új helytörténeti kiállítás a Bocskai u. 12. szám alatti épületben. Ezt követően - Juhász Imre kezdeményezésére - valóságos múzeumi negyeddé fejlődött a Bocskai utca az 1990-es évek közepéig. Ennek eredményeként ma is négy épületben találhatók a múzeum kiállításai és műtárgyraktára. Szerette a műtárgyakat. Vezetésével a múzeum négy évtized alatt a semmiből több mint 10 ezer tárgyat számláló gyűjteménnyé nőtte ki magát. Nem lehet tehát azon csodálkozni, hogy érzelmileg is erősen kötődött az intézményhez. Még visszavonulása után is be-betért időnként szeretett gyűjteményébe, érdeklődött arról, minden rendben megy-e, van-e új gyarapodás. Megható volt látni, mennyire a szívén viselte még akkor is az évtizedek alatt szorgos munkával összegyűjtött és megőrzött emlékanyag sorsát. Nem csoda, hiszen a gyűjtőmunka sokszor fáradságos volt. Nemcsak a műtárgyak felkutatása, hanem sok esetben azok Hajdúszoboszlóra szállítása sem volt egyszerű. És szinte mindegyikhez kötődött valamilyen emlék. О mesélte el nekem, milyen nehéz volt elhozni Gönczy Pál könyvszekrényét Nagymarosról, hogy milyen féltő gonddal szállította a monogramos szekrényajtókat, nehogy összetörjenek. Idejének nagy részét a gimnáziumban töltötte, mégis - amint azt lánya elmesélte - életének utolsó éveiben, nagy betegen is a múzeumot emlegette mindig, oda vágyott viszsza. Meggyőző bizonyítéka ez annak, milyen mély elkötelezettje volt a város múzeumügyének. Munkabírását, hivatása iránti lelkesedését bizonyítja publikációs listája is. Csaknem 170 kisebb-nagyobb írása jelent meg különböző orgánumokban. Feladatának tekintette a népművelést, az ismeretterjesztést, így viszonylag sok írása jelent meg a megyei napilapban és a helyi hetilapban. Ezekben helytörténeti témákkal foglalkozott, Hajdúszoboszló nevezetes szülötteiről emlékezett meg, vagy a múzeum egy-egy műtárgyát mutatta be. Szakirodalmi munkássága kezdetben pedagógusi tevékenységéhez kapcsolódott. A történelemtanítás kérdéseiről, annak múzeumszervezéssel és a honismereti-helytörténeti szakkörökkel való kapcsolatáról értekezett pedagógiai módszertani folyóiratokban (Történelemtanítás, Köznevelés, Pedagógiai Szemle). Legjelentősebb munkája a Gönczy Pálról írt, summa cum laude minősítésű doktori értekezése, amely 1969-ben, a pedagógus születésének 45 i i
