Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúszoboszló, 2018)
Muzeológia - Nagy István: Emlékezés dr. Juhász Imre múzeumalapítóra
Nagy István 150. évfordulójára jelent meg nyomtatásban a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei sorozat 11. köteteként. A tanulmány megírására az motiválta, hogy Gönczy ismert volt ugyan korábban is mint a polgári népoktatás úttörője és szervezője, de pedagógiai nézeteinek és személyiségének bemutatásával adós volt a szakirodalom. Juhász Imre úgy vélte, hogy saját korának pedagógusai is sikerrel meríthetnek Gönczy - a korszak szóhasználatának megfelelően - haladónak minősített pedagógiai elveiből és sokoldalú tevékenységéből. Ilyennek tekintette a gyermek személyiségének tiszteletét, a testi fenyítés elítélését, a diákok tanórán való foglalkoztatását, és - különösen - a munka nevelő szerepét. Tudta, hogy Gönczy távolról sem volt forradalmi személyiség, sokkal inkább reálpolitikusként viselkedett a népoktatás szervezőjeként, de számára az volt „a döntő kérdés, hogy mit hirdetett és mit cselekedett a haladás érdekébenMűvének megjelenése már önmagában is nagyjelentőségű volt Gönczy életművének pedagógiai „kanonizálása” szempontjából, de később is sokat tett azért, hogy legalább szülővárosában, Hajdúszoboszlón kultusza alakuljon ki Eötvös József egykori munkatársának. Egy-egy tanulmány erejéig a későbbi évtizedekben is visszatért kedvelt kutatási területéhez. így ismertette például Gönczy pedagógiai nézeteit és népiskolai térképészetét. Emellett dr. Juhász Imre szívügyének tekintette, hogy Hajdúszoboszló számos más híres szülöttének emléke is fennmaradjon. Komoly szerepe volt például abban, hogy a gimnáziumban meghonosítsa a névadó Hőgyes Endre kultuszát. 1974-ben ő fogalmazta meg a rendszeressé vált Hőgyes-napok programjának vázát. Ahogyan azt Vida Lajos megállapította: „Neki köszönheti a város, hogy kultusza van azoknak a fiainak, akik több fejjel emelkedtek fölé nemcsak a városnak, hanem saját koruknak is. Gönczy Pál, Kenézy Gyula, Pávai Vájná Ferenc, Szívós Béla, Fehér Gábor és egy kicsit Szép Ernő és Kovács Máté emlékezete a szoboszlói emberekben, de a magyar emberekben sem élne ilyen elevenen nélküle. ” Nem véletlen, hogy Hajdúszoboszló 1975-ben megjelent monográfiájában ő írta a város nevezetes szülötteiről szóló fejezetet. Az életrajzok mellett három tanulmánya foglalkozott Hajdúszoboszló 1867-1980 közötti gazdasági életével. Érdekelte a helyi igazgatás is. Előbb a település 1945 előtti polgármestereinek rövid életrajzait állította össze, majd önálló kötetben írta meg az önkormányzat rendszerváltás utáni tíz évének történetét. 46
