Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Erika Cintulová: A Thököly család és Késmárk
Erika Cintulová Késmárkkal”, ami azt jelentette, hogy 46 városi házat, réteket, malmokat és az Alsó kaput is visszakapta a város, amelyet egykor még a Laszky család foglalt el. Rueber 1700-as halálát követően a késmárkiak felkeresték Rueber örököseit, hogy kivásárolhassák a várat, ami sikerült is nekik 80 000 rajnai aranyért, miáltal mindörökre felszabadultak a várúri uralom alól, ám a várhoz tartozó valamennyi birtokot csak 1720-ban szerezte meg a város, amikor minden adósságát törlesztette. A város különböző alantas célokra kezdte használni a várat - gabonatároló, kaszárnya, műhelyek, ispotály működött benne. A 18-20. században a vár különböző traktusai többször leégtek (1741, 1787, 1865, 1901). A tűz elpusztított több lakótraktust és a várat sem állították helyre. Sajnos nem maradt fenn a várról egyetlen régi rajz vagy metszet sem. Késmárk legrégebbi látképe 1655-ből való. A vár legrégebbi képe a 17. század első harmadából maradt fenn, és a kolcsói templom Krisztus Király oltárán látható. A vár legrégebbi leírásának mindmáig a késmárki iskola 1711-1722 között tevékenykedő rektora, Bohus György által írottat tartjuk, amely a Historisch-geografische Beschreibung... című műben maradt fenn. A kéziratot 200 évvel később dr. Lipták János, a késmárki német gimnázium professzora készítette elő kiadásra. Bohus munkájára több szepesi történész - Genersich Keresztély, Sámuel Weber, Bruckner Viktor és mások is támaszkodtak. Bohus, aki még valamelyest jó állapotában láthatta a várat, így írt: „Késmárk vára az azonos nevű szabad királyi város mellett található: a múltban gyönyörű székhelye volt ez sok jelentős uraságnak, különösen az egykor dicső Thököly családnak. A várnak 5 nagy, piros cseréppel fedett tornya van, kettős fallal és vizesárokkal erődített.” Bél Mátyás az 1779-es Compedium Hungáriáé geographicum című munkájában megállapítja: „A késmárki várat kettős fal veszi körül és 5, elegánsan kiemelkedő tornyocskája van. De most, midőn vételi jog révén visszaadatott a késmárkiaknak, az egykori gyönyörűségnek már csak az árnyéka vetül rá és romokban áll.” Sámuel Weber a Zipser Geschichts und Zeitbilderben 1880-ban már csak ezt állapítja meg: „Most a hozzáépített kaszárnyán, szegényházon és karbantartott kápolnán kívül csak romhalmaz és omladékok vannak itt, melyek fennhangon hirdetik, hogy minden hiábavaló...” Csak a 19. század második felében kezdtek el azon gondolkozni, hogy múzeumi célokra használják a várat, ám a megvalósításra csak a 20. század első harmadában került sor. Leendő objektumnak a várat választották, amely sokáig viselte a „Thököly-vár“ nevet. 1926-ban a késmárki Karpathen-Post című hetilapban felhívást tettek 242
