Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Kónya Péter: A valássi kérdés a Thököly felkelésben
A VALLÁSI KÉRDÉS A THÖKÖLY FELKELÉSBEN már a kuruc hadak bejövetele előtt eltávoztak. A kurucok nemcsak a katolikus papokra támadtak, de gyakran a templomokra is, amelyeket a visszaadás előtt nem egy esetben elpusztítottak. Ismertté váltak az eperjesi események, ahol a város megszállása után az evangélikus polgárok, a kuruc katonákkal együtt betörtek a plébániatemplomba, és annak katolikus berendezését elégették a városi sörházban.14 A felkelés alatt, a politikai helyzet változásai nyomán, a főleg polgári és nemesi lakosság vallási összetétele átalakult. Számos polgár és nemes, akik a 70-es években a katolikus hitre tértek, a kurucok érkezése után visszatértek az evangélikus vagy a református egyházba.19 20 Érdekes, hogy annak ellenére, hogy a 70-es években megszűnt az evangélikusreformátus teológiai konfliktus, az evangélikus városi tanácsok nem egy helyen intoleránsán viselkedtek a református lakossággal szemben.21 Thököly Imre és az egész felkelés számára rendkívül fontos volt a valláspolitika, amely jelentősen befolyásolta a „kuruc király” belpolitikáját. A külpolitikában a vallási kérdés különösen jelentős volt a legfőbb szövetségesek számára. Az egész országban viszont a vallásszabadság helyreállítását várták mind a nemesek, mind a polgárok és természetesen a vitézlő rend tagjai is. A nemesség a felkelés idején zömében még mindig protestáns vallású volt. Míg Felső-Magyarországon a református, Alsó-Magyarországon az evangélikus egyházhoz tartozott a nemesség többsége. Ezek viszont az előző évtizedben ki voltak zárva a vármegyei tisztségekből vagy az állami hivatalokból. így a mindkét felekezeten lévő nemesség - elsősorban a saját politikai és gazdasági céljai értelmében - a felkelés elejétől törekedett a vallásszabadság helyreállítására. Ugyanakkor viszont igyekeztek ezt a szabadságot saját, evangélikus vagy református jobbágyaikra is kiterjeszteni. A szabad királyi és a királyi bányavárosok polgársága hasonló helyzetben volt. Annak ellenére, hogy nagy többsége rendszerint az 19 Az új kuruc városi bíró és a szenátorok vezetése alatt. 20 Ismertté vált pl. az eperjesi „felsö-magyarországi gyógyszerész“, patikus és író, hosszú éveken át bírói tisztséget viselő Weber János, aki összesen háromszor változtatta meg vallását, de az ő magatartása nem volt egyedülálló a polgárok soraiban. Ezt a kérdést is érinti J. Újváry Zsuzsanna: Reformáció és katolikus megújulás. Tanulmányok a reformáció kezdetének 500. évfordulójára. Bp., 2017. című tanulmánykötete. 21 Főleg Eperjesen, ahol a városi tanács nem tette lehetővé a szabad vallásgyakorlatot a reformátusok számára. 185
