Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
A Thököly és kora című tudományos konferencia előadásai - Kónya Péter: A valássi kérdés a Thököly felkelésben
KÓNYA PÉTER evangélikus egyházhoz tartozott, a politikai (a bírák, szenátorok és tanácsosok) és gazdasági (a céhmesterek) elit az előző évtizedben katolizált, hogy továbbra is be tudja tölteni hivatalát. A kurucok bejövetele után ezek is tömegesen visszatértek az evangélikus felekezethez. A polgárok többsége a vallásszabadságot egyik legfontosabb céljának tartotta, és emiatt támogatta a Thököly felkelést. A kurucok segítségével visszaszerezte nemcsak a szabad vallásgyakorlatot, hanem az átmenetileg elveszített pozícióit a politikai és gazdasági életben.22 A vitézlő rend, amely nemcsak a régi magyar katonaságot, a végvári harcosokat képviselte, de a felkelés alatt néhány ezer nagyjából jobbágyszármazású katonával is megszaporodott, szintén nagyon fontosnak tartotta a vallási kérdést. Ezt még jobban megerősítette a vitézlő rendben uralkodó és a régi kurucságtól megörökölt kisnemesi ideológia, amely alapvető országos szabadalmának tekintette a vallásszabadságot. A külpolitikában Thököly legfőbb szövetségesei voltak: Franciaország, Törökország és Lengyelország. A felkelés vezére azonban a protestáns hatalmakkal is igyekezett kapcsolatokat tartani, azok érdekében viszont akkor nem volt a háború Habsburg monarchiával. Thököly levelezett ugyan, mind a svéd vagy dán királlyal, a brandenburgi őrgróffal, vagy a szász választófejedelemmel, ennek célja azonban többnyire csak a közvetítés volt a béketárgyalásokon. A kassai gyűlés A Thököly Imre „Felvidéki Fejedelemségének” legfőbb belpolitikai intézkedéseiről, s nem utolsó sorban a vallási kérdésről tárgyalt a kassai országgyűlés, 1683 elején. A húsz felkelő vármegye gyűlése 1683. január 11-én kezdte el tárgyalásait. A gyűlésen húsz vármegye, kilenc szabad királyi város, 19 mágnás, két káptalan és egy konvent követei vettek részt. így Kassán elsősorban Felső-Magyarország és a szomszédos alsómagyarországi vármegyék voltak képviselve: Abaúj, Zemplén, Sáros, Szatmár, Ung, Szepes, Gömör, Ugocsa, Szabolcs, Heves, Külső-Szolnok, Bereg, Borsod, Torba, Nógrád, Hont, Pest-Pilis és Solt, Liptó és Árva. Thököly Imre tekintélyét bizonyíthatja, hogy azoknak a vármegyéknek a követei is megjelentek, amelyek nem voltak a kurucok kezében. Hat felső-magyarországi szabad királyi város követei23 mellett két alsó22 KÓNYA 2000: 76-98. 23 Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kisszeben és Késmárk. 186
