Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Történettudomány - Nagy Iván: Semmelweis és Pasteur nyomdokain - Hajdúszoboszlóiak a magyar orvostudományban
Nagy István ve.se iiterecskékböl jöjjön a vér, akár a határvonalhoz közel eső odénygomolyok kivezető edényeiből.'"22 Eredményének kór- és élettani jelentőségét abban látta, hogy bizonyította, a hűgycsatornáknak külön vérellátása, külön működési köre van.23 Hőgyes a vérkeringés mellett vizsgálta az ép és a kóros vese vizeletkiválasztó képességét, a vesecsatornák és a Malpighi-testek szövetszerkezetét és működését, a vese szerepét az anyagforgalomban. Megállapításai hatással voltak Korányi Sándor (1866-1944) nagyjelentőségű vesekutatásaira, aki új vesepatológiát alkotott meg. A szakirodalom megállapítása szerint24 25 az 1870-es évek végétől Hőgyes érdeklődési köre beszűkült a labyrithus23 vizsgálatára. E téren végzett kutatásai váltak a legismertebbekké, és hozták neki a legnagyobb tudományos elismeréseket. Tangl Ferenc (1866-1917) akadémikus egyenesen úgy fogalmazott: „Hőgyes Endrének legjelentősebb és tudományos szempontból legértékesebb, invenczióban és eredeti gondolatokban leggazdagabb munkája, mely mondhatnám tudományos egyéniségének hű tükörképe, az assocziált szemmozgások idegmechanizmusáról szóló értekezései. Ezek valóban a mesteri kísérletezésnek, a nagy és alapos tudáson nyugvó szellemes kombináló tehetségnek maradandó becsű emlékei, melyekre hazai tudományunk mindenkor büszke lehet...”26 A kérdéskör vizsgálatára nem tudatos megfontolás, hanem a véletlen vezette. Házinyulakon vizsgálta, milyen hatással vannak a centrifugálás okozta koordinációs zavarok a testhőmérsékletre, és eközben figyelt fel a nystagmus jelenségére. Az asszociált szemmozgások idegmechanizmusáról írt első közleményét Balogh Kálmán mutatta be a Magyar Tudományos Akadémia III. osztályának 1880. április 19-i ülésén. Ebben egyes emlősökön, elsősorban házinyúlon végzett rendkívül alapos és részletes kísérletek alapján mutatta be a fej- és testmozgásokat kísérő asszociált szemmozgások jelenségét. Hőgyes tehát állatokon végzett kísérletei során figyelt fel arra, 22 HŐGYES 1873a: 17. 23 HÖGYES 1873a: 26. 24 KÖRNYEY 1955: 125. 25 A fulkagyló mögötti csontrészekbe beágyazott három félkör alakú ívjárat, amelyek az ampullába torkollanak. „A labyrinthust a hallóideggel együtt belső fül (auris intéma) néven foglaljuk össze, szemben a középfüllel (orrüreg, tuba, dobhártya) s a külső füllel (külső hangvezeték, fulkagyló). Áll a hártyás labyrinthusból, az ezt körülvevő peri- lymphás üregből, a csontos labyrinthusból és a hallóidegből.” Lenhossék 1924: 272. 26 Tangl 1909: 8. 128
