Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Történettudomány - Nagy Iván: Semmelweis és Pasteur nyomdokain - Hajdúszoboszlóiak a magyar orvostudományban
Nagy István Jánostól a sebészeti ismereteken kívül a közegészségügyi szemléletet sajátította el2 Édesapja csupán szerény összeggel tudta támogatni tanulmányait, ezért Hőgyes tanítványokat és fordításokat vállalt, hogy nehéz anyagi helyzetét könnyítse. Részt vett az egyetem orvostanhallgatói önképzőkörének megalakításában, sőt annak alapszabályát titkárként írta alá.3 1868-ban előadást tartott a körben a kérődző emberről.4 5 Hőgyes 1870-ben szerezte meg orvosi diplomáját. Augusztus végén visszatért szülővárosába, ahol három hétig folytatott praxist. Ebből az időszakból fennmaradt 81 pácienséről készített feljegyzése. Ezekből kiderül, hogy a legtöbben maláriával keresték fel, ami tehát elterjedt betegség lehetett abban az időbeni Szoboszló azonban csak egy rövid epizódja volt Hőgyes pályájának. 1870 szeptemberében a budapesti Rókuskórház alorvosa lett, majd 1871 márciusában visszakerült az egyetemre. Az elméleti orvostani tanszék tanársegédjévé nevezték ki, amelynek vezetője Balogh Kálmán volt. Balogh úttörő jelentőségű a magyar orvostudományban, mivel egy új irányzat, a kísérleti kórtan elindítója volt. Hőgyes szorgalmasan dolgozott mellette, sebészdoktori oklevelet szerzett (mivel a tanszék akkoriban a orvos-sebészeti tanfolyamhoz tartozott). Sorra jelentek meg tanulmányai6- aminek köszönhetően 1874-ben a kórtan magántanára lett. Hőgyes életének következő állomása Kolozsvár volt. 1875. március 8-án nevezték ki professzorként az itteni egyetem általános kórtani és gyógyszertani tanszékének élére, és az 1882-83-as tanév végéig dolgozott itt.7 Itt számos nehézséggel kellett szembenéznie. A kiépítendő tanszék négy szobában, összesen csupán 112 nr-en lett elhelyezve, Hőgyes pedig még végzett munkatársakat sem kapott, öt medikust vett maga mellé.8 Négy tantárgyat oktatott: általános kór- és gyógytant, gyógyszerismeretet, gyógyszerészeti törvényismeretet, kísérleti kórtant. Az általa előadott tananyag tehát hatalmas és szerteágazó volt, főként ha figyelembe vesszük azt, amit életrajzírói hangsúlyoznak, hogy ekkoriban a bakterológia, mikrobiológia, immunitástan is ebbe a tárgykörbe tartoztak.9 2 Alföldi-Sós 1962: 18-19. 3 Orvosi Hetilap 1868. 3: 213-215. 4 Orvosi Hetilap 1869. 10: 712. 5 Alföldi - Sós 1962: 24. 6 1872-1875 között 18 önálló dolgozata jelent meg. Környey 1955: 124. 7 LÖTE 1903:234. 8 Alföldi-Sós 1962:30. 9 Alföldi — Sós 1962:35. 124