Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúszoboszló, 2017)
Történettudomány - Nagy Iván: Semmelweis és Pasteur nyomdokain - Hajdúszoboszlóiak a magyar orvostudományban
Semmelweis és Pasteur nyomdokain Hőgyes azonban kitartó szorgalommal és hatalmas munkabírással birkózott meg a feladatokkal, emellett remek szervezőkészségét is kamatoztatta. A Kolozsvárott eltöltött nyolc év tudományos szempontból is igen tevékeny és eredményes volt, hiszen 53 dolgozatot írt ekkoriban. Tudományos munkásságának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia már 1881-ben levelező tagjává választotta. A kutatás mellett arra is maradt energiája, hogy fellendítse a város tudományos életét. Megszervezte az Orvos-Természettudományi Társaságot (1875), amelynek titkára, majd elnöke lett. Népszerűsítő és tudományos előadásokat tartottak, amelyek nyomtatásban a társaság Értesítőjében jelentek meg. Ebben közölték egyébként — hiánypótló módon - a magyar orvosi szakirodalom bibliográfiáját. Már ebből a rövid felsorolásból kiderül, milyen komoly tudomány- és oktatásszervezői szerepet játszott Hőgyes Endre Kolozsvárott. 1883-ban visszatért Budapestre. 1882. október 31-én az orvoskar ülésén döntöttek Hőgyes meghívásáról az alakuló általános kórtani intézet élére. Az indoklás szerint Hőgyes „ment minden feltűnési vágytól, s legnagyobb megelégedését a jól végzett munkában találja."][] Január 17- én nevezték ki Budapestre egyetemi tanárrá, de az állást csak ősszel foglalhatta el. Itt ismét Balogh Kálmán közelében dolgozott. Közeli munkatársi viszonyukra utal az is, hogy Balogh halála (1888) után ő tartotta a róla szóló emlékbeszédet az akadémián. Hőgyes egyébként Budapesten a kolozsvárihoz hasonló helyzetben találta magát. Az általános kórtan önálló tanszék lett ugyan 1883-ban," de nem voltak önálló helyiségei. Az egyetem központi épületében kapott egy tantermet és öt szobát, ami egyáltalán nem volt elég a tanszék számára, főként ha hozzátesszük, hogy itt folytak a laboratóriumi kísérletek is. Noha Balogh és Hőgyes igyekezett folyamatosan napirenden tartani az intézet számára építendő új épület ügyét, mégis két évtizedig kellett itt végezniük kutatásaikat. A ügyben Hőgyes 1887-ben a közoktatásügyi miniszterhez nyújtott be emlékiratot, de a tervezésnél sokáig nem jutott tovább.* * 12 Végül 1904-ben, nem sokkal Hőgyes halála előtt, nyílt meg az új épület a Rákos utcában. Hőgyes elfoglaltságainak az egyetemi oktatás és kutatás „csupán” néhány szeletét jelentette. Nem zárkózott be a tudomány elefántcsonttornyába, hogy laboratóriumi magányában csak a kutatásainak és az orvos10 11 12 Alföldi-Sós 1962:31. Nádudvari Győry 1936:482. Alföldi-Sós 1962:39. 125
