Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúszoboszló, 2016)
A Bihari Réven folytatott kutatás eredményei - P. Szalay Emőke: Rév református egyházának temploma és klenódiumai
RÉV REFORMÁTUS EGYHÁZÁNAK TEMPLOMA ÉS KLENÓDIUMAI szintén gyakran látták el jelzésekkel. így, ha egy ónedény készítési helyének meghatározásához szeretnénk közelebb jutni, támaszkodhatunk a jelzésekre. Az ötvös tárgyakhoz hasonlóan ebben az esetben is az anyag ösz- szetételére utalt a jelzés. Az óntárgyak alapanyaga az ón volt, amely lágy és puha. Ahhoz, hogy használatra alkalmasabb legyen, általában ólommal ötvözték. Az ólom viszont az egészségre ártalmas volt, ezért alakult ki a jelzések használata, amely azt igazolta, hogy az ólomtartalom nem lépte át a megengedett mennyiséget. A nagyobbik óntálon nem találjuk az ónedényekre jellemző beütött jelzést, így semmi nincs segítségünkre a készítés helyre vonatkozó feltételezéshez. Könnyebb a helyzetünk a készítési idő meghatározásában. Mivel a korábban használt jelzések mellett a XVIII. század második felében rendelték el a minőséget bizonyító ún. rózsás jegy használatát, bizonyos, hogy ezt megelőzően készült a révi tányér. A tányér karimáján karcolt felirat olvasható elmosódottan. A templomi adományozásra kerülő edények nagy részén találunk feliratot, amely általában az adományozó nevét, a helyet, ahova szánták és az adományozás időpontját örökíti meg. Míg az első két adat bizonyos, addig ez utóbbi esetében a megörökített időpontot a készítés időpontjaként nem minden esetben fogadhatjuk el. Számos példát ismerünk arra, hogy egy-egy tárgy később került adományozásra, mint a készítési ideje. így a készítési idő tekintetében egészen bizonyosnak csak azt vehetjük, amelynél a feliratban a „ készíttették” kifejezés szerepel. A tányér felirata: ,.KARASZNAI MARTON ATTA A RIVI SENT EKKLA ISTEN DÍCSŐSÉGÉRE ANNO 1733 DIE 26 OCTOBER ”.19 A feliratból az derül ki, hogy feltehetően ajándékozásról van szó, tehát nem tekinthetjük bizonyosan a készítés időpontjának. így csupán abban lehetünk biztosak, hogy a tányér legkésőbb 1733-ban, de inkább előtte készülhetett. A jelenleg ismert emlékanyag alapján ez a legkorábbi révi klenódium (14. kép). A másik kenyérosztó óntál hasonló formájú, díszítése szintén csak a karimája szélén lévő vésett vonal. Felirata: „KERESZTYÉN KRISZTINA ASSZONY ATTA A RIVI Sz. EKK: ISTEN D. N. ”, majd szerény koszorúban „K. I. K. K: 17387\ A névbetűk közül a második kettő a K. K. 19 A tál átmérője: 24,2 cm. Említve JUHÁSZ - JUHÁSZNÉ Orth 2002: 24. 143
